Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

A város tanácsa utólagosan ellenőrizte is a köztisztaság alakulását. 1981-ben például a tanács megállapította az építési és közlekedési osztály jelentése nyomán, hogy a köztisztaság fenntartása egyre nagyobb erőfeszítéseket kívánt az érdekelt szervektől és vállalatoktól. Ezért szükségesnek vélte a lakosság még szélesebb körének bevonását Szeged tisztaságának közüggyé tétele érdekében, s ehhez kérte a népfront együttműködését is. Utasította a vb hivatal elnökét, hogy a helyszíni bírságolásra jogosultak számát növelje meg a területi társadalmi szervek (pl. lakóbizottságok) aktíváiból, ezzel is erősítve a hatósági munka hatékonyságát. Szintén elrendelte a tanács, hogy a vb hivatal jelöljön ki ideiglenes szeméttároló helyet és annak szakszerű üzemeltetéséről gondoskodjon a Városgondnokság és a Városgazdálkodási Vállalat útján. A környezet védelme érdekében a tanács szükségesnek tartotta, hogy a vállalat készüljön fel az 1983. év végéig a házi szemét válogatásával gazdaságosan hasznosítható anyagok visszanyerésére irányuló technológia alkalmazására. Szintén fel kellett készülnie a központi szeméttelep beruházásának megvalósítására is.

544 8. A temetkezési tevékenység szabályozása végett is több rendeletet fogadott el a szegedi tanács.

545 Ezek közül a leghosszabb ideig az 1974-ben alkotott jogi norma állt hatályban. Ennek tárgyi hatálya a köztemetőkre és a felekezeti temetőkre egyaránt kiterjedt, a rendelkezéseit értelemszerűen a már bezárt temetkezési helyekre is alkalmazni kellett. Szegeden az alábbi köztemetők léteztek a tanácskorszak idején: a belvárosi, a gyálaréti, a kiskundorozsmai, az algyői és a tápéi temető; felekezeti temetkezési hely volt a felsővárosi (Dugonics), az alsóvárosi, az újszegedi, a belvárosi református, az újszegedi református, a görögkeleti (szerb), az evangélikus (ágostai), az izraelita, a nazarénus és a szőregi temető, valamint bezárt temetkezési helyek voltak a felsővárosi, a rókusi (Gyevi) és a tápéi kegyeleti parkok. A köztemetők fenntartójaként a végrehajtó bizottságot jelölték meg, amely e feladatát a városi építési és közlekedési osztály útján látta el.

546 Temetőfenntartónak kellett továbbá tekinteni azon felekezeteket is, amelyek egyházi temetetőt működtettek. A köztemetőket a Városgazdálkodási Vállalat kezelte: ennek keretében rendezte a temetőkben való közlekedést, az ottani magatartás és a munkavégzés kérdéseit. A nyitvatartási szabályokat akként kellett megállapítani, hogy a temetőket sötétedés után ne lehessen látogatni, a közlekedési rend pedig úgy volt meghatározandó, hogy az ne zavarja a kegyeleti szertartásokat és a látogatók nyugalmát. Általában is tiltottak minden tevékenységet, amely a temetőlátogató közönség kegyeleti érzését sérthette. A temetőkben csak a nyughelyek díszítésére szolgáló tárgyakat lehetett elhelyezni, egyéb tárgyakat csak a kezelő engedélyével tárolhattak ott huzamosabb ideig. A szabályszerűen kihelyezett dolgokat illetéktelenül elvinni, valamint a sírokat rongálni, beszennyezni ti544 4/1981. (II. 27.) sz. tanácsi határozat Szeged város köztisztaságának helyzetéről, különös tekintettel a környezet- és természetvédelemre. Közlöny, 1981. február 28. (1. szám) 5-6. 545 2/1959. sz. tanácsrendelet a temetőkről. (A módosító és kiegészítő 2/1968. sz. tanácsrendelettel egységes szövegben.) Híradó, 1968. szeptember 30. (2-3. szám) 4-9., 2/1974. sz. tanácsrendelet a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló jogszabályok végrehajtásáról. Közlöny, 1974. május 31. (2. szám) 9-10., 3/1989. (VI. 5.) sz. tanácsrendelet a temetőkről és a temetkezési szokásokról. Közlöny, 1989. június 5. (4-5. szám) 17-20. 546 Pl. 169/1988. sz. vb határozat a temetkezési kultúráltságról és a temetők fenntartásának helyzetéről. Közlöny, 1988. december 31. (11-12. szám) 18-19.