Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE
hiányzott a vezetés munkastílusából „mindkét részről az őszinteség, az elvtársi együttműködés, a vélemények egybevetése, s a pártirányítás módszereinek hatékony érvényesülése az állami vezetésben". A feljegyzésnek már a bevezető részében expressis verbis rámutattak: „a szegedi városi pártbizottság átveszi sok esetben a tanács irányító tevékenységét, közvetlen operatív feladatokat lát el, ami miatt az elvi irányító munka háttérbe szorul". A feljegyzés alkotói először a városi pártbizottság első titkárának, ifjabb Komócsin Mihálynak (1959-1961) az értékelő véleményét ismertették. Ebből kiderül, hogy Komócsin szerint a szegedi vb akkor hivatalban lévő elnöke, Biczó György (19581974) bátortalan vezető és határozatlan ember volt, a vitákban nem foglalt állást, s a tanácsi vezetés hiányosságait egyértelműen az ő személyére koncentrálta. Elmondta, hogy a tanácsi osztályvezetők is kihasználták a feszes vezetés hiányát, valamint az erélytelenség és határozatlanság adta mozgásteret. Úgy vélte továbbá, hogy Biczó nem volt birtokában a legalapvetőbb és a tanács működését tükröző információknak, s hangsúlyozta: „ebben az erős és szakmailag felkészült gárdában Biczó elvtárs nem megfelelő". Ladányi Benedek elnökhelyettesről (1957-1961) megállapította Komócsin, hogy elvből nem fogadta el Biczót mint vezetőt, mivel korábban neki ígérték a vb elnöki tisztséget, ám azt mégsem ő nyerte el, így sértett emberként dolgozott a tanácsi szervezetben, s ezért gyakran viszály keletkezett közte és az elnök között. Elismerte ugyan, hogy Ladányi képzett vezető volt, de „többet tartott magáról, mint ami valójában megillette". Úgy nyilatkozott, hogy a Ladányit befolyásoló baráti kör kispolgári elemekből tevődött össze, akik korábban pártfunkcionáriusokként tevékenykedtek, de eltávolításuk miatt szintén sértett emberekké váltak. 504 Biczó György vb elnök másként értékelte a kialakult helyzetet. Álláspontjában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „ideges hangulat uralkodik az apparátusban", amelyre példaként az építésügyi osztályt említette, ugyanis az „fél belekezdeni új kezdeményezésekbe, mivel rögtön bírálat éri őket a pártbizottság részéről". Megjegyezte, hogy a tanácstagok munkája sem volt olyan aktív, mint korábban, hiszen a pártbizottság magatartása miatt nem látták hasznát a fokozott tevékenységnek. Állítása szerint a pártbizottság részéről a tanácsi végrehajtó bizottság ülésein rendszeresen résztvevő Pusztai Józsefné rossz kommunikációs módszerével zavarta a tanácskozás menetét: udvariatlanul közbeszólt, az egyéni véleményét akként adta elő, mintha az a pártbizottságé volna, s nem engedte a vb tagok számára a nézeteik kifejtését. Némely esetben olyan is előfordult, hogy Pusztainé megjegyzései miatt egy-egy vb tag távozni kényszerült a testületből. Ennek következtében oda konkludált Biczó, hogy „a tanácsi vezetők, a szakigazgatási szervek vezetői és munkatársai egyenesen félnek kapcsolatba kerülni a pártbizottsággal, mivel emberségükben, önérzetükben bántják őket, s «rideg» kádernevelés folyik a pártbizottság részéről". Komócsinról személy szerint akként nyilatkozott, hogy emberileg nem lehetett hozzá közel kerülni, Pusztainé pedig gyakran vádaskodott, és általában: ha bármiféle javaslatot vitt a tanács a pártbizottsághoz, azt ott eleve rossznak minősítették és elvetették. „A pártbizottság átnyúlása, beleszólása Feljegyzés, 1-3.
