Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

egyeztethetetlennek bélyegezték mondván: „nem általában nemzeti, hanem csakis osztályintézmények (amilyenek a szovjetek) képesek győzni a vagyonos osztályok ellenállása felett és megteremteni a szocialista társadalom alapjait".

23 Végül a szovjetek mint az új közigazgatás alapegységei és a létrejövő föderatív állam alapkövei egész Oroszországban elterjedtek 1918 tavaszán, ezért az első szovjet alkotmány 1918. július 10-én már mint létező területi és államhatalmi egységekre, s ezek szervezetére támaszkodva részletezte Szovjet-Oroszország közjogi berendezkedését.

24 Az alkotmányt ideiglenesnek szánták, ugyanakkor markánsan kirajzolódott benne a jövendő Szovjetunió államszervezetének arculata. Alapvető tézise — mintegy mottója—a városi és falusi proletariátus, valamint a legszegényebb parasztság diktatúrájának létrehozása volt egy osztálytagozódás és államhatalom nélküli világ megteremtése céljából. Az ehhez vezető úton az ország városi és falusi szovjetjeiben egyesülő dolgozó lakosságot illette minden hatalom a normaszöveg szerint (9., 10. pont). Ebben a közjogi konstrukcióban a szovjetek területi alapon szerveződtek és hierarchikus rendszerben működtek. Felsőbb szinten a kongresszusok jelentették a képviseleti szervet, amelyek lehettek járásiak, kerületiek, kormányzóságiak és területiek. Tagjaiknak választása közvetett módon történt a küldöttek szovjetjei által. Az utóbbi kategóriába a városok és az egyéb települések (falvak, kozák falvak, mezővárosok, telepek, majorok) választott szervei tartoztak. A küldötti megbízatás ezekben három hónapra szólt. Mind a felsőbb, területi (kongresszusi) szinten, mind a települések szintjén végrehajtó bizottságok is működtek a szovjetek testületei mellett. E bizottságok hívták egybe a kongresszusokat: a területieket évente legalább kétszer, a kormányzóságiakat és a kerületieket háromhavonta legalább egyszer, végül a járásiakat havonként egyszer. Ha a kongresszusok nem üléseztek, ezek hatásköre a végrehajtó bizottságokat illette meg. Hasonlóan működött e rendszer a városi és települési szovjeteknél is: a folyamatos munka biztosítására a küldöttek szovjetjei tagjaik sorából végrehajtó szerveket választottak. E bizottságok hívták össze a küldöttek szovjetjeit a városokban hetenként legalább egyszer, egyéb településeken legalább kétszer. A végrehajtó bizottságok minden szinten felelősséggel tartoztak az őket életre hívó szovjetnek vagy kongresszusnak (53-60. pont). A szovjetek és szerveik feladat- és hatáskörébe tartozott különösen a megfelelő felsőbb szerv (szovjet) által hozott rendeletek végrehajtása, a kulturális és gazdasági felemelkedéshez szükséges intézkedések megtétele, valamint az adott területen az összes szovjettevékenység egyesítése. A kongresszusoknak és ezek végrehajtó bizottságainak jogukban állt ellenőrizni a helyi szovjetek működését, a területi és kormányzósági kongresszusoknak pedig joguk volt megsemmisíteni a területeiken tevékenyke23 Dekrétum az alkotmányozó nemzetgyűlés feloszlatásáról. (1918. január 6.) In: KOVÁCS: i. m. 180182. 24 Az Oroszországi Szocialista Föderatív Köztársaság alkotmánya (alaptörvénye). In: KOVÁCS: i. m. 217-246., RUSZOLY JÓZSEF: Európa alkotmánytörténete. Előadások és tanulmányok középkori és újkori intézményekről. Püski, Bp., 2005. 526-553., HORVÁTH PÁL: Bevezetés az egyetemes jogtörténet forrásaiba. Bp., 1996. 304-321. DOLMÁNYOS: A Szovjetunió... i. m. 87-90.