Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE
dő szovjetek határozatait is. A szovjetek mellett szakigazgatási osztályokat kellett szervezni a szakmai feladatok ellátása érdekében (60-63. pont). A választójog elvben mindkét nem tizennyolcadik életévét betöltött tagjait megillette, akik kenyerüket termelő vagy társadalmilag hasznos munkával keresték, és nem alkalmaztak bérmunkát jövedelemszerzés céljából, továbbá a szovjet haderő és a flotta tagjait, valamint azon állampolgárokat, akik az előző két kategóriába tartoztak volna, de munkaképességüket elveszítették. Ugyanakkor az alkotmány számos társadalmi réteget kifejezetten kizárt a választójog gyakorlásából; leginkább a nagytőkéseket, a nagybirtokosokat, a magánkereskedőket, az egykori cári csendőrség és a Romanovuralkodóház tagjait, valamint az egyházi személyeket (64-65. pont). A szovjet típusú közigazgatás ezen intézményrendszere a későbbi alkotmányokban sem változott lényegét tekintve: a területi szintű államigazgatási struktúra sajátos változatát képviselte, amelyben vegyültek az önkormányzati autonómia és a normatív központi állami irányítás elemei. A települési igazgatási tevékenységet általában az önállóság, politikai kérdésekben azonban a felsőbb szintektől való dependencia jellemezte, miközben kiszorította az ügyek intézéséből a „kizsákmányolókat" és az „imperialistákat" — vagyis a korábbi, torlódott szerkezetű (duális) orosz társadalom arisztokráciáját és értelmiségi középrétegeit. A Szovjetunió megalakulását követően (1922. december 30.) 1924. január 31-én hirdették ki a második szovjet alkotmányt, amely tartalmi szempontból kizárólag a szövetségi állami szervek működésére, valamint a tagköztársaságok joghelyzetére vonatkozóan tartalmazott rendelkezéseket. 25 Ebben a helyi és területi tanácsok intézményeiről szó nem esett — nyilvánvalóan az első alkotmányban rögzített és addigra kiforrott megoldásokat szándékoztak továbbra is fenntartani. Az 1936. évi alkotmány 26 — amely szükségszerűen mintául szolgált 1945 után a kelet-közép-európai népi demokráciák számára is — „Az államhatalom helyi szervei" című fejezetben foglakozott a szovjetek mint közigazgatási egységek közjogi keretinek meghatározásával. E szerint az államhatalom szervei a dolgozók küldötteinek szovjetjei voltak, amelyek a határvidékeken, a területeken, az autonóm területeken, a körzetekben, a városi kerületekben, a városokban és a községekben (kozák telepeken, falvakban, tanyákon, kislakokban, aulokban) szerveződtek meg. A küldötteket a dolgozók két évre választották. E szovjetek vezették a nekik alárendelt igazgatási szervek tevékenységét, biztosították az állami rend védelmét, a törvények betartását és a polgárok jogainak védelmét, továbbá vezették a helybeli gazdasági és kulturális fejlődést, valamint megállapították a helyi költségvetést. Jogalkotási tevékenységük keretében határozatokat fogadtak el és rendeletek adhattak ki a számukra biztosított jogok keretei között. E hatásköröket a Szovjetunió szövetségi és a tagköztársaságok saját törvényei állapították meg. 25 A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének alaptörvénye (alkotmánya). 1924. január 31. In: KOVÁCS ISTVÁN (szerk.): A Szovjetunió szövetségi alkotmányai. Bp., 1982. 129-147. 26 A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének alkotmánya (alaptörvénye). 1936. december 5. In: KOVÁCS: A Szovjetunió... i. m. 201-224., HORVÁTH PÁL: A szocialista jogtípus fejlődéstörténete. Bp., 1987. 69-73., DOLMÁNYOS: A Szovjetunió... i. m. 228-230.
