Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE
társadalom vezető ereje a munkásosztály marxista-leninista pártja" volt az Alkotmány szerint. 484 Ez valójában az egyetlen pártalakulat, az állampárt (MDP, MSZMP) alkotmányos keretek közé emelését és mintegy közjogi státuszba helyezését jelentette. Ekként a párt szervei közvetlen befolyással bírtak a tanácsok, így a szegedi tanács működésére, a döntések meghozatalára — olykor egyedi esetekben is. Ez tehát jelentette a generális elvek mellett a konkrét gyakorlat befolyásolását is elsődlegesen a megyei és a városi pártbizottságok útján. A második tanácstörvény hatálya idején pedig a közvetlen NET alá rendelés következtében ez a jellegű irányítás még közvetlenebbül érvényesülhetett. Azonban e beavatkozások nyomait esetről esetre nehéz dokumentumokkal is igazolni, mivel ezek az informális érintkezés különböző csatornáiban öltöttek leginkább testet, melynek írásos emlékei vagy nem is voltak — vagy már nem léteznek. Ugyanakkor a tanácsok pártirányításának léteztek nem titkolt formái is. Erre például maguk a tanácstörvények szolgálnak: az 1950. évi I. tv. elvi éllel fogalmazta meg, hogy a tanácsok „a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével mozgósítják a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben való fokozottabb részvételre" (Ttl950, 2. §). Az 1954. évi X. tv. preambuluma is megerősítette ezt a doktrínát, kiegészítve azzal, hogy utalt az MDP III. kongresszusán elfogadott irányelvekre is. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1957-ben hozott lényeges határozatot a tanácsi szervezet pártirányításáról. Ebben alapelvként rögzítették, hogy a tanácsokat minden szinten a megfelelő választott pártszerveknek kellett irányítaniuk, ellenben azok nem hozhattak utasításszerű, kötelező határozatokat a tanácsokra nézve. A politikai munka eszközeivel kellett odahatniuk, hogy megfelelően érvényesüljön a párt politikája — ennek pedig a legkülönbözőbb módjai alakultak ki a gyakorlatban: a tanácsi munka ellenőrzése, a vezető szervek informálása, a megfelelő javaslatok előterjesztése, valamint a láthatatlan kontaktusok sokrétű formái. Mindehhez az irányításhoz a tanácsokban dolgozó kommunistákat kellett felhasználni, a pártonkívüli tagokat pedig — akik az 1950-es években kevesen voltak — meggyőzéssel és politikai nevelőmunkával szándékoztak megnyerni a párt számára. Ennek a „meggyőzésnek" általában nem lehetett ellenállni. A párt a tanácsi vezetők rendszeres tájékoztatása és politikai képzése útján is igyekezett a tanácsi szerveket állandó ellenőrzés alatt tartani. 485 Ehhez hozzátartozott, hogy a tanácsi vezető tisztségviselőknek minden esetben párttagnak kellett lenniük, s őket többnyire már a tényleges választások előtt kijelölték a párt központi vezetőségében (a Titkárságban). Például az 1950. augusztus 15-i megalakulás előtt az MDP Titkársága augusztus 2-i ülésén már jóváhagyta a vb elnökök listáját, akiket később egyhangúan és kötelezően a tanácsok meg is választottak. A terjedelmes lajstromban Csongrád megye esetében Szeged, Makó, Csongrád, Szentes és Hódmezővásárhely városok, valamint a megyében lévő járások vb elnökeit találhatjuk meg, így Dénes Leót is, akiről kiderül a káderadatokból, hogy eredeti foglalkozása 484 1 971. évi I. törvény az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság alkotmányának egységes szövegéről. 3. §.; PILLÓK JÁNOS: Tanácsaink pártirányítása. Pártélet, 1968. szeptember. (9. szám) 74-76. 485 BEÉR: A helyi tanácsok... i. m. 495-497., Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata a tanácsokpártirányításáról. Pártélet, 1957. október. (3. szám) 13-16.
