Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

Békéscsaba, Szarvas), az egyezségekben rögzített hatalmas összegek kifizetésének vállalásával. (A két leegyszerűsített változat persze nem érzékeltetheti az igen jelentős településenkénti eltéréseket.) 1848-1849-ben az áprilisi törvényekben rögzített jogkiterjesztés, azaz a személyes szabadság biztosítása, a jobbágyi függés eltörlése, a polgári magántulajdon védelme, a közteherviselés bevezetése mellett megtörtént a vagyoni cenzushoz kötött, távolról sem teljes népképviselet alapján a települési önkormányzatok megteremtése illetve átalakulása. Bár a részben szintén átformálódott vármegyei, jászkun és hajdú kerületi irányítás és felügyelet megmaradt, a mezővárosok és faluk a földesúri beavatkozástói, beleszólástói megszabadultak. A volt földesurakkal szemben egyenrangú felek, és közösségi vagyonuk, gazdálkodásuk dolgaiban önállóak lettek. A nagy lélekszámú és a fejlettebb, differenciáltabb igazgatásra, vele az ún. első folyamodású bíráskodásra felkészült, „rendezett tanácsú város" státuszba került mezővárosok még országgyűlési követküldési jogot is kaptak. Az önkormányzatiság mércéje ezután a forradalom és a szabadságharc időszaka lett, az akkor megvalósított vívmányokkal. Függetlenül attól, hogy számos (nem a közigazgatási területhez kötött, hanem egy-egy feladatcsoport teljesítésére önkéntesen alakított) autonómia akár már jóval előbb létrejött és azóta is működött. A protestáns egyházközségek presbitériumai, egyháztanácsai vagy az iparosok céhei éppúgy ez utóbbiakhoz tartoztak, mint a népesebb településeken alakult kaszinók, olvasótársulatok, vagy a hegyközségek, a városrészenként és állatfajonként szerveződött legeltető „gazdaságok".

3 (E nagy és sokszínű csoportról itt csak egybevontan és Bach-korszakbeli hivatalos kezelésük okán szólhatunk.) A megyei és a települési önkormányzatok körében 1848-ban lezajlott átalakulást

4 maga a törvényhozás is ideiglenesnek tekintette, szándéka szerint — leginkább a különböző jogállású városokra vonatkozóan — további szabályozásokra készült. A szabadságharc hadieseményeinek alakulása erre nem adott már lehetőséget. *** Az 1848-as forradalmak következtében átmenetileg megrendült Habsburg-birodalom legfelső vezetésében és a császárhű magyar arisztokrácia egyes köreiben már 1848 vége tájára kiformálódtak azok az elgondolások, amelyeket a „lázadás" fegyveres leverésével egyidőben kívántak megvalósítani.

5 Ezek a törekvések — a független3 A két utóbbi vizsgálatához: FÜLÖP GÉZA: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1978., külön a 95-99. oldalon közölt településenkénti és időrendi jegyzék. TÁRKÁNY SZŰCS ERNŐ: A vásárhelyi „baromgazdaság". In: Kiss Lajos Emlékkönyv. Szerk. Dömötör János és Tárkány Szűcs Ernő. Hódmezővásárhely, 1983. 139-170. 4 CSIZMADIA ANDOR: A magyar választási rendszer 1848-49-ben. Bp., 1963. GERGELY ANDRÁS: Az 1848-as magyar polgári államszervezet. In: A magyarországi polgári államrendszerek i. m. 50-54. SARLÓS BÉLA: A közigazgatás polgári jellegéről. Uo. 275-284. BÁNK1NÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 117-141. HORVÁTH ZOLTÁN: A községi önkormányzat és a parasztság. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. Szabó István. II. köt. Bp., 1965. 565-585. 5 Elemzésük: BERZEVICZY ALBERT: AZ absolutismus kora Magyarországon (1849-1865). 1. köt. Bp., 1922. 40-43., 58-68.