Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

tővé tette. Az intézet 1877 óta kiadott nyomtatott értesítőiben — elsősorban az iskolatörténet témakörében — fel-felbukkantak a helyismereti munkák is. A gimnázium tanárai közvetlen szerepet vállaltak a helyi újságok szerkesztésében, írásában akkor is, később is, szívesen térve ki a várostörténet egyes mozaikjaira, az érdekesebb és a helyi öntudatot tápláló hagyományokra. A tágabb környéken is jól ismert mezőtúri nyomdákban (a Gyikó, a Török és a Borbély nyomdák termékei elismertek voltak) nemegyszer évtizedeket megért újságok készültek: A Mezőtúr és Vidéke pl. 18841944 között, a negyvennyolcas irányú Mezőtúri Hírlap 1899-1917 között jelent meg. A város egyik kultúrtörténeti nevezetessége a Szelényi Ödön, Borsos Károly szerkesztésében évente 10, ill. 12 számban 1927-1944 között kiadott Protestáns Tanügyi Szemle, szintén a gimnázium szellemi körében, de országos igénnyel és elterjedtséggel. A gimnáziumnak számos kiváló tollforgató tudós tanára volt, akik zöme azonban nem a helytörténetírással, hanem a tudományos publikálás országos fórumain szerepelve szerzett rangot magának. (Többen is az irodalomtörténet művelésével.) Mostani áttekintésünk szemszögéből a legfontosabb kivétel a tanárként és igazgatóként egyaránt kiválóan működő FARAGÓ Bálint (1851-1935). Faragó már 1906-ban történt nyugdíjba vonulása előtt belemélyedt a gimnázium történetébe, az alapos kutatást azonban nyugdíjas éveiben végezte el, kiszélesítve azt a református egyházközség és a város históriájára. Fő műve: A mezőtúri református egyház története 1530-1917-ig. (Mezőtúr, 1927. 324 oldal) A kötet máig a legalaposabb és legátfogóbb szemléletű egyháztörténeti mű a mi tájunkon. Faragó kiváló szintézist nyújt a történeti irodalom és a hagyományok alapján a reformáció helyi kezdeteitől a 18. század elejéig, majd pedig — a Mezőtúron hozzáférhető gazdag egyházi dokumentáció nagyon gondos, teljes körű kiaknázásával — az 1700-as évek kezdetétől saját koráig a város általánosabb múltjába illesztve, monografikus igénnyel dolgozta föl a település életével teljesen egybeforrott egyházközség históriáját. Részletesen kitért az egyház ún. belső történetére is. Munkájában helyenként egymást érik a Békés megyei kapcsolatokat (lelkészek, rektorok, tanítók, gimnáziumi tanárok „cseréje", vándorlása stb.) bizonyító adatok, a 16. század közepéig visszamenően. Leginkább Békésre, Sarkadra, Gyulára, Dévaványára, Szeghalomra, Gyomára, Körösladányra vonatkozóan; közvetve annak jeleként is, hogy Debrecen szellemi kisugárzását Mezőtúr továbbítja a szűkebb térségben. A református egyháztörténet műfajában készült el, s elsősorban mint az addigi szétszórt kutatási eredmények értékes szintézise érdemel elismerést TÓTH Dezső: A hevesnagykunsági református egyházmegye múltja I—II. (Debrecen, 1942.) című munkája. Ebben 42 oldalon tárgyalja Mezőtúr és református egyházközsége történetét saját koráig, legrészletesebben a 16-18. század eseményeit. A felszabadulás előtti túri helytörténeti irodalomból még két „magányos" kis könyv szolgált rá a kiemelésre. Az egyik mint ma már történeti forrás, korabeli gondos leírás és elemzés jelent meg az Alföld paraszti gazdálkodását elemző, a korszerűsítést előmozdítani kívánó OMGE-sorozatban: SZALAY János: Mezőtúr város gazdálkodási viszonyai (Bp. 1907.). Hasonló elemzés tájunkon csak Hódmezővásárhelyen készült. Szerzője a Szolnok megyei Gazdasági Egyesület kiváló agrárszakember titkára volt, aki a megye agrártermeléséről is összegzést írt. (Szalay egyébként Békés és