Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

Csanád megyékben is sokszor járt, mint a ciroktermesztés egyik apostola, az első magyar ciroktermesztési és -feldolgozási szakkönyv szerzője.) A másik mű igen értékes történeti munka: VÖRÖS István: A mezőtúri céhek élete (Szentgotthárd, 1911.) című doktori értekezése. Vörös könyvének a legnagyobb érdeme, hogy a századforduló után még túlnyomórészt meglévő és hozzáférhető túri céhiratokat alaposan kiaknázta, az 1782-es első céhalakulástól kezdve. Műve ezért is forrásértékű. Jó szerkezetben nyújtott adataival a mezővárosi kézművesség világáról egységes képet rajzol. Kiderül könyvéből, hogy az 1818-ig fennálló céhfiliákhoz Békés megye jó néhány mestere tartozott. Érdemes kiemelni, hogy Túron a száznál több csizmadia után a kilencven tag körüli létszámmal rendelkező korsós céh következett már a reformkor előtti években is. Vörös könyvéhez csatlakozóan említést érdemel CSUKÁS Mihálynak 1925ben és GÁSPÁR Gyulának 1935-ben a túri ipartestület ill. a céhek megszűnése utáni ipartársulat történetét leíró munkája. Köztörténeti aspektusból is értékes kiadvány SziRM János: A mezőtúri kaszinó története (Mezőtúr, 1944.) című könyve. A felszabadulás óta eltelt négy évtized mezőtúri helytörténeti törekvései és termése a korábbiakhoz képest nagyon jelentős társadalmi-tematikai és szervezeti változásokat mutat. A bevezetőben már jeleztük, hogy a túri Önismeret tartalmában 1944 végétől mindinkább méltó helyükre kerültek a harcos agrárproletár hagyományok, a szocialista tradíciók. Ennek a folyamatnak egy ideig inkább agitációs formájú megjelenését konstatálhatjuk (mint pl. a Nemzeti Parasztpárt országos Dózsa-napja Túron), majd KAMJÉN Istvánnak a szegényembersorsot és -lázadást túri légkörben valósághűen, az endrődi Hunya István könyveire emlékeztető s az ötvenes évek legelején kiadott köteteire utalhatunk. A megerősödő magyar marxista történetírás központi műhelyei ugyanattól az időtől fogva emelték ki Mezőtúr múltjának egyes kiugró mozzanatait, bevonultatva a tankönyvekbe, s az újabb nemzedékek történeti tudatába: a középkori mezővárosi társadalom jellemzőit Dózsa György parasztforradalma kapcsán (visszanyúlva Márki Sándor múlt századi megállapításaihoz is), Túr török kori fejlettségét, az 1735. évi s kiemelten az 1753. évi parasztmegmozdulásokban betöltött szerepét, a földmunkás- és az illegális kommunista mozgalmakban, majd pedig a felszabadulás utáni újjászületésben, végül pedig a tömeges termelőszövetkezeti szervezés első szakaszában vállalt törekvéseket és eredményeket. (Az idevágó történeti munkák listája hosszú lenne, s folyton gyarapszik.) A felsorolt kiemelések helyes és jogosult voltához a tudatformálás gyakorlata hozzászokott. A történetkutatásnak az utóbbi két évtizedben kibontakozott megújulása irányította a figyelmet arra is, hogy Túr mezővárosi múltja, művelődéstörténete legalább annyira érdemes a különös megbecsülésre és a feltárásra, mint a forradalmi töltésű időszakok. Pontosabban szólva: a város múltja a maga egészében vizsgálható csak tudományos igénnyel, s annak keretén belül világítható meg teljesebben a mozgalomtörténet is, a maga bonyolult társadalmi és tudati hátterével. Szolnok megye kutatásszervezésének eredményeként a forradalmi szervezkedések és megmozdulások feltárása, publikálása túlnyomórészt megyei keretek szerint, megyei szintű kiadványokban történik. Ezekben Mezőtúr általában megfelelő arányban szerepel. Miután számos kötetről van szó, közülük csak a várost legjobban érintőket említjük meg a későbbiekben. Elő-