Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

kedvezőbb évtizedekben nem tudott eljutni egy tájmúzeum létrehozásáig. (Az utóbbi évek hoztak ebben változást, a késedelemből egy és más még pótolható.) A Mezőtúrról először publikált helyismereti dolgozatot 1826-ban a Tudományos Gyűjtemény közölte, GYURIKOVITS György tollából. (Az országosan ismert egyháztörténeti és országleíró munkákból a városról a főbb adatokat lehetett csak korábban megtudni.) A reformkor szellemét követő FÉNYES Elek-féle honismertető nagy munka s az arra épülő geográfiai szótár már érdemben ír Mezőtúrról. A közigazgatási úton beszerzett adatok alapján született sorozat 3. kötetében (Jász-Kun kerületek s KülsőSzolnok vármegye leírása. Pest, 1854.) PALUGYAI Imre részletesebben szól a városról, FÉNYES Elek 1859-ben újrakezdett statisztikai ismertetője is, MONTEDEGÓI ALBERT Ferenc 1868-ban kiadott kötetében (Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása. Eger) viszont mostohán bánik vele. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban történt életrehívásával Mezőtúr kivált a megszűnt Külső-Szolnokból, amelynek Eger volt a székhelye. Külső-Szolnok múltját Heves kiváló képzettségű, nagy igényű monográfusa, SZEDERKÉNYI Nándor a magáénak érezte és négy kötetre terjedő munkájában (Heves vármegye története I-IV. Eger 1890-1893) így Mezőtúrra vonatkozóan is alapvetőnek tekinthető összefoglalást írt, az elődleges forrásokra építve. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyének a nem kevés ellentét jegyében megvalósult születése, az ősi megyetudat nemléte magyarázhatja, hogy az 1876-ban kiformálódott új közigazgatási egységről a millennium idején — bár tervezték — nem született monográfia, s nem készült róla kötet a nevezetes Borovszky-sorozatban sem. A hármas nevű megye hangadó körei a jász és a nagykun tradíciókat vallották csak a magukénak. E hagyományoknak viszont igen széles körű és messzire nyúló irodalma volt és gyarapodott azután is. A megyetörténet szerepét nem kis mértékben GYÁRFÁS István négykötetes műve (A jászkunok története I-IV. Kecskemét, 1870-1886) töltötte be, amely csak a 18. század elejéig terjedt, s amely Mezőtúrról csak érintőlegesen szólt. Az első Jász-Nagykun-Szolnok megyei monográfia csak 1935-ben született meg, egyes jó fejezetei mellett is szerény színvonalon (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Szerk. Scheftsik György. Pécs, 1935.). Abban Mezőtúr BOROSS István gimnáziumi tanár tollából igen tömör, de a városhoz méltatlanul rövid (mindössze nyolcoldalnyi!) tárgyalást kapott. A megye múltjának feltárásából Mezőtúr valójában nagyon keveset kapott, keveset hasznosíthatott (Békés, Csongrád, Csanád megyék településeihez képest különösen), s bizonyára ez is erősíthette magárahagyottsági, ill. „különutas" érzéseit; idővel annak a felismerését is, hogy a történetírásban is saját energiáira támaszkodhat csupán, múltjának értékeit önmagának kell felmutatnia. Az országos történetkutatás figyelmét Túr múltjából legkorábban az 1753. évi parasztmegmozdulás keltette föl. Az akkoriban Szarvason tanárkodó ZSILINSZKY Mihály a Századok 1870-es évfolyamában az 1735. és az 1753. évi parasztmegmozdulások dokumentumait közölte. Az utóbbira vonatkozott ABAFI Lajos publikációja 1885ben a Hazánk hasábjain. A város határain belül az 1889-ben új épületbe költöző, a Bach-korszak visszafejlesztő rendelkezéseit kiheverve 1863-tól hatosztályos, 1895-től érettségit is adó református gimnázium jelentette azt a szellemi bázist, amely a helytörténet művelését lehe-