Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

gényparaszti, a két világháború között a baloldali szocialista agrárproletár, kubikos öntudat megerősödése, s annak napjainkig tartó történetszemléleti vetülete, társadalomszemlélete adott új elemeket a „túriság" lényegéhez. A népi múlt vállalása és a műveltség középpontba helyezése igen kedvező háttértradíció a helyismeret felkarolásához. Van még egy másodlagos, de valóságos tényező is, amit nem hagyhatunk említés nélkül: múltja szerint (nem volt nagykun város) Mezőtúr bizonyos mértékig „kilóg" Szolnok megye városai sorából. Történeti útja a feudális idők végéig inkább a Békés és Csongrád megyei mezővárosokéval rokonítható. Mezőtúr életrajza évszázadokon át az önmagára utaltságot bizonyítja, részben fekvése miatt is. Elsődleges vonzáskörzete azonos volt saját, több mint hetvenezer holdas határával. Nem tekinthetjük feladatunknak ebben a terjedelemben a mezőtúri helytörténetírás teljes fejlődésének megrajzolását, nem térhetünk ki a város igen rangos szépirodalmi ábrázolására sem. A régebbi munkák jelesebbjeinek megemlítése után főként az utóbbi idők termésével kívánunk foglalkozni, a teljesség igénye nélkül, most is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Békés megyében folyó vagy tervezett kutatásokhoz tanulságokat meríthessünk. (A megyénkkel s annak egyes településeivel kimutatható túri kapcsolatok históriájára már a Békési Élet 1980. évi 1. számában is kitértünk, az 1978-ban megjelent várostörténet ismertetése alkalmával. Az újabban kezünkbe jutott kiadványok jóvoltából most más fontos kontaktusokra is utalhatunk. ) *** Mezőtúr történetírásának „laikus" kezdeteit a város és a református egyházközség levéltáraiban hosszú ideig őrzött és a II. világháború hadi cselekményei előtt a helyi kutatók által kiaknázott forrásokban kell látnunk. A 17. századi török levelek mellett a város 1695 tájától vezetett jegyzőkönyvei, a református eklézsia sok külön bejegyzéssel ellátott s 1714-től megmaradt matrikulái, visszatekintő írásokat tartalmazó protokollumai, Mészáros András nótárius 1707 és 1760 közötti diáriuma, Erdős Áron száz évvel későbbi várostörténeti kézirata érdemelnek kiemelést. A városi levéltár anyagából csak kis töredékek vészelték át a háború utáni esztendőket. A kár helyrehozhatatlan, más forrásokból nagy utánjárással is csak részben pótolható. (Emiatt különös jelentőséget kap az 1944 előtti időkre nézve a református egyház helyi és Debrecenben található egyházkerületi levéltárának, továbbá 1876-ig szólóan a vonatkozó megyei iratokat őrző egri, azt követően a szolnoki levéltáraknak a kutatása, másfelől az 1878tól sorjázó helyi újságok feltárása, a családi hagyatékok megismerése.) A Mezőtúrnál mindig jóval kisebb Túrkevének ilyen tekintetben nagyobb szerencséje van: levéltára olyan gazdagságban fennmaradt, amely a 18. század elejétől fogva lehetővé teszi a mindennapi élet részleteibe is behatoló, monografikus búvárkodást. Nem alakult szerencsésen Mezőtúron a történetkutatás forrásintézményeinek sorsa azzal sem, hogy a háború következményeként a gimnázium könyvtára és régiséggyűjteménye komoly károkat szenvedett. De ide tartozónak kell mondanunk azt is, hogy — a számos, megbecsülésre érdemes kezdeményezés ellenére — a város a gyűjtés szempontjából leg-