Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

A VÁROSTÖRTÉNETÍRÁS HAGYOMÁNYAI ÉS JELENE SZENTESEN Mint tizenhárom éves, kíváncsi kisdiák jártam először a Kurca-parti városnak is nevezett Szentesen. A szelíd szigorú osztályfőnökünk vezetése alatt lezajlott tanulmányi kirándulás (vonattal Orosházáról Szentesre s onnan vissza) nagy eseménynek számított az iskolai élet szürke mindennapjaiban. 1948 tavaszát írtuk akkoriban, ha jól emlékszem. A szentesi séta négy pontja maradt meg máig bennem: megnéztük az akkor üresen álló laktanyában rendezett ipari és mezőgazdasági kiállítást (ott egyedül a kuriózumképpen bemutatott hatalmas lódarázsfészek és nyüzsgő lakói gyújtották föl gyermeki érdeklődésünket), a város jól gépesített kenyérgyárát, a szépen kiépített főteret a református templommal (belülről is), végül a Kurcán túli ligetben álló múzeumot. A röpke benyomások alapján vonzóbbnak, városiasabbnak találtuk Szentest, mint Orosházát. Az első találkozás élménye, hangulata alapjában véve azóta sem változott bennem. 1957 óta évente néhányszor megfordulok Szentesen (szinte mindig az ott működő, remek anyagot őrző, nagyon jó kutatási lehetőséget nyújtó levéltár kedvéért), rokonszenvvel figyelem szép ívű fejlődését, azt a törekvését, hogy tradícióit beleépítse mai életébe, felhasználja a földrajzi helyzetéből, termelési kultúrájából, urbanizáltabb voltából következő adottságokat és lehetőségeket. Szentes egész újkori történetén, a XVIII. század elejétől fogva megtett útján végigtekintve, a település egészét nézve, egy sajátos jellemvonást sejt a külső szemlélő: a nagy és hirtelen előreugrásoktól, de a súlyos törésektől és visszaesésektől egyformán mentes, meglehetősen kiegyensúlyozott folyamatosságot. A török hódoltságot megfogyott lakossággal átvészelő, 1699-től az újraszületés éveit élő Szentes fejlődésvonala jól összevethető Békés megye néhány nagyobb helységének — Szarvasnak, Csabának, Orosházának — históriai pályájával. Szentes nagyjából a reformkor végéig meg tudta tartani azokat az előnyöket, amelyek a város megszakítatlan létéből fakadtak. Ezek az előnyök szinte mind a mezővárosi funkciók teljes kibontakozását segítették. Egyfelől ez, más oldalról a település mindenkori lakosságának erős öntudata, önvédelmének okos képviselete, az újításokat és a szenvedélyességét is befolyásoló realitás-érzék játszott fontos szerepet a múltban s van jelen a mai formák között is. Szentes sorsának alakulásában a XVI. század derekától a kuruc háborúk vége tájáig lényeges szerepet játszott a gyulai vár mindenkori birtoklójában testet öltött hatalom. Csongrád megye mai települései közül egyedül, 1723-ban Szentes is a Harruckern-uradalom része lett, A Harruckern-família férfiágon való kihalása után ugyanúgy a Károlyiaké volt, mint Orosháza vagy Vásárhely. Szentes jobbágyságának gazdasági erejét és önállósági igényeit az 1836-ban megkötött örökváltsági szerződés bizonyítja a legjobban. A földesúri függéstől így önmagát felszabadító város példája köz-