Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

vétlen ösztönzője volt az 1845-ben kivívott szarvasi és csabai örökváltsági egyezségnek. Az 1867. évi kiegyezés után a negyvennyolcasság plebejus paraszti értelmezése szerinti politikáért álltak ki a szentesiek is, csakúgy, mint a mezővárosok többsége. A századvégi agrárszocialista mozgalmakban Szentes földmunkásai, kubikosai kiemelkedő szerepet játszottak, gyakori kapcsolatban a Békés megyeiekkel is. Mindamellett a XX. században a lehetségesnél jóval szerényebbek voltak Szentes és a megyénkbeli városok összeköttetései, köztük a szellemi kontaktus is. A személyes barátságok, az egyéni kapcsolatok köre szintén változó. A várostörténetírás szentesi útjának itt következő vázlatos áttekintése s annak kapcsán a város művelődésének madárröptű érintése számos tanulságot, példát, biztató párhuzamot ad számunkra. A legfontosabb mindenképpen a városi tudat, az önbecsülő városszeretet folytonos érvényesülése, a szorgalmas és találékony szentesi embert a szűkebb hazájához fűző tudati és érzelmi szálak erőssége. A városismeretnek, a várostörténetnek a várospolitika szolgálatába állítása Szentesen is megvalósult, hatókörét tekintve azonban még eléggé megmarad a hagyományos keretek között, a szellemi önellátás berkeiben, s a kívánatosnál kisebb mértékben jut túl a város határain. A jelentős átmenő forgalommal bíró Szentes életében az utóbbi száz esztendőben a gazdasági és szemléleti nyitottság mind jobban szerepet kapott, előrevivő tendenciákat erősített, a város jellegadó vonásait azonban nem kezdte ki. Szentes 1878-1950 között (a mainál jóval kisebb területű) Csongrád megye székhelye volt. Megyeszékhelyi státuszát Makóval és Gyulával egyidőben vesztette el. A megyeközpont áthelyezését a három város közül Szentes „viselte el" a legkönnyebben, mert a székhelyi szerepkör a település életének mélyebb rétegeit kevésbé érintette, s a megyei hivatalos szervek számottevő része már a kiegyezés után Szegedre települt. Békés megyében évek óta szőnyegen forog a közép-békési településegyüttes egymásrauraltságának és komplex fejlesztésének kérdése. A kialakult tervek megvitatása során — mint közeli példára — többször utaltak a szakemberek a Szentes-Csongrád településpár hasonló lehetőségeire. Úgy tűnik, a két várost elválasztó Tisza mostanáig inkább az életképes külön-külön utat jelképezi, amelyen az együttműködésnek a területeit legjobban az élet, a termelés formálja ki. A két város hagyományvilágában, törzslakosainak mentalitásában sok a hasonlóság, de jelentős a könnyen le nem csiszolható különbség is. Az önerőre támaszkodásban mindkét településnek messzire visszanyúló tapasztalatai vannak a művelődésben is. A kívülálló számára úgy tűnik, hogy a szentesiek eléggé következetes és eredményes városkutató törekvései a csongrádiakat is inspirálják. *** Szentes várostörténetírásának kezdete egyszerre két szálon valósult meg: A település életében hosszú időn át kiemelkedő szerepet betöltő református egyház (a népességnek 1869-ben a 60%-a, 1920-ban a fele volt református) lelkészei 1748-ban kezdték írni, 1700-ig visszatekintve, „A Szentesi Református Ekklésia Históriája" című munkát. A város köztörténetére is kiterjedő s ma is kéziratban lévő mű 1880-ig folyamatosan, krónikaszerűen íródott, többnyire jeles tollforgató papok alkotásaként. Nagy-