Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

riáját. A népi demokrácia éveit, illetve az 1948-1962 közötti fejlődést külön-külön kötetek elemzik, amelyek tanulmánygyűjtemény jellegű szerkezetük mellett is egyfajta úttörésre vállalkoztak. A három kötetben Tamási Mihály írta a legátfogóbb fejezeteket. Az 1971-ben tervezett, akkor tíz kisebb kötetben elgondolt makói városmonográfia az ilyen kötetekkel éppúgy épül (s egyszer más méretekben bizonyára elkészül), mint a múzeum már ismertetett kiadványaival. A József Attila Múzeum — a városi tanács segítségével — még további, sokszorosított formájú, kisebb példányszámú publikációkkal is gyarapítja a makói irodalmat. Ezekről is említést kell tennünk. 1970-ben indult A Makói Múzeum Forráskiadványai, s eddig hat számot ért meg. Az indító vaskos kötet példátlanul izgalmas: az 1970. évi nevezetes árvízvédelem vezetését ellátó Forgó István tanácselnök szolgálati naplója. A sorozatban adták ki az MTA Szociológiai Kutatócsoportja felvételében készült makói interjúk anyagát, s legutóbb Diósszilágyi Sámuel két értékes munkáját. A Makói Múzeum Adattára című sorozat 1971-ben indult, s eddig három száma jelent meg. Kettőnek Forgó István a szerzője: az 1970-es árvízről, továbbá elnöki fogadóóráinak tapasztalatairól. Tóth Ferenc Diósszilágyi Sámuelre emlékezik a harmadik füzetben. A teljességhez tartozik még, hogy a városi tanács a közérdekű tudnivalókat (mint pl. a városrendezési terv fő adatait) a Várospolitikai Füzetek sorozatában teszi közzé. (Ebből eddig ötöt adtak ki.) S a teljesség kedvéért említjük még: esetenként e sorozatokon kívüli, egyedi kiadványokra is futotta a makóiak erejéből. Ezek legszebbike annak az 1821-ben írt árvízi verses históriának az illusztrált új kiadása, amely Gilitze István parasztköltő tollából származott. (E kiadvány a gyomai Kner Nyomdában készült.) Ismertetésünket szétfeszítené annak a könyv- és tanulmánytermésnek a bemutatása, amely a város és Csongrád megye határain kívül jelent meg Makóra vonatkozóan. (Csak fontos példákként említjük Inczefi Géza: Makó és környéke földrajzi nevei, Saitos Gyula: József Attila Makón, Halász Péter-Loósz Gyöngyi: A makói Úttörő Tsz története című, központi kiadóknál publikált köteteit.) Mint a szociológia folyamatos makói érdeklődésének bizonyítékát iktatjuk ide Vágvölgyi András-Szentirmai László: Ipari és mezőgazdasági dolgozók Makón. Az életmódot és az életkörülményeket alakító tényezők (Szeged, 1979.) című kis könyvét. A közeljövő tervei közül most csak a már megjelenés előtt álló kiadványokat említjük meg: A Makói Múzeum Füzetei sorozatában Diósszilágyi Sámuel Hollósy Kornéliáról írt életrajza, Nagy Juliannának a makói tanyai iskolák történetét bemutató munkája és Szülőföldem, Földeák népélete címmel Sipos Erzsébet füzete van nyomdában. A sorozatban is helyet kap, s egyúttal a Művelődéskutató Intézet kiadványa lesz Tóth Ferenc 108 ábrával megjelenő monográfiája, „A makói ház". Áttekintésünk vázlatos, de talán sikerült meggyőznünk a Békési Élet olvasóit arról, hogy Makón joggal beszélhetünk „a városismeret tudományáról", a kiadványokban is megragadható munka példás színvonaláról és mély visszhangjáról, társadalmi erejéről. Békési Élet 83/3. 336-342.