Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

szintén forrásértékű leírást adott. Szemlélete az apolitikusnak látszó, valójában nagybirtokellenes, gazdasági-termelési reformokat kívánó agrárértelmiségi nézőpontja. Derekas munkájának meg nem érdemelt utóélet jutott: kevés fogyott el belőle, keveset idézték, használták. Pedig a legkülönb a dualizmus korában született átfogó agrármonográfiák között az Alföldön. Vázlatos áttekintésünk kereteit meghaladná, így nem tudunk kitérni a dualizmus korának Szegedet legtöbbször emlegető szakirodalmára: a nagy árvíz, a folyószabályozások ügyét tárgyaló könyvek és tanulmányok egész sorára, amelyek nem kevés történeti anyagot vonultatnak föl. *** A két forradalom után, az ellenforradalmi Horthy-rendszer kiépítése idején, Szeged tudományos életében fontos változások történtek. A Kolozsvárról Szegedre települt egyetem, majd a főiskola a város szellemi lehetőségeit nagymértékben megnövelte, attól függetlenül, hogy Szeged kulturális fejlesztésével a kormánynak nem titkolt politikai céljai voltak. A konzervatív és nacionalista vezetés nem szívesen tűrte a társadalomtudományok akár csak polgári liberális szellemű művelését. Mindamellett a régészet, az irodalomtörténet, a néprajz, a nyelvészet, a földrajz, az embertan profeszszorai között akadtak olyanok, akik a humanista polgári szemlélet, a neonacionalizmustól való eltávolodás hívei voltak, tudományos tevékenységük lépést tartott a nemzetközi haladással. A felsorolt tudományágak néhány kiváló szegedi művelője, mint a sokoldalú BANNER JÁNOS, a történeti kutatás szűkebb igényeit is szolgáló tanulmányok egész sorát publikálta, észrevette a Szegeden kínálkozó témák fontosságát, megteremtette helyi kötődését. Sajnos a történészekre ez nem volt jellemző: szegedi vagy alföldi problémák nemigen foglalkoztatták őket. A tanárképző főiskola történeti tanszéke, EPERJESSY KÁLMÁN, kivétel volt a településtörténeti és agrártörténeti vizsgálatok vállalásával, az alföldi múlt korszerű feltárásának tudatos támogatásával. Az egyetem haladó szellemű, szakmai igényesség szempontjából is kimagasló erői tudtak támogatást szerezni a Szegedi Alföldkutató Bizottság megalakításához (1927) és az ennek égisze alatt vagy attól függetlenül megindított tudományos folyóiratokhoz és kiadványokhoz (Föld és Ember, a régészeti Dolgozatok, Népünk és Nyelvünk, majd Nép és Nyelv, az egyetemi Acta-sorozat). A szép programmal indult Alföldkutató Bizottság 1930-ig tevékenykedett erőteljesebben, azután csak névleg létezett, majd 1943-tól Alföldi Tudományos Intézetként élt tovább. A cél, de még inkább a megvalósulás nem elsősorban történeti szándékú volt. A természeti környezet és a régészeti korok kutatásában, részben a népnyelv és népélet feltárásában születtek maradandó eredmények. Szeged ezek révén kisugárzó tudományos központtá vált. Erősítették ezt a tudományos intézetté vált múzeum kiadványai is, főként a régészet és néprajz művelésével, a szegedi középkori építészet feltárásával, főként BANNER JÁNOS és Cs. SEBESTYÉN KÁROLY munkásságával. A szakember-ellátottság megjavulása, a kiadványlehetőségek jelentős bővülése (a már említetteken kívül a Szegedi Szemle, utóbb a Délvidéki Szemle c. folyóiratok), a