Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

már említett helyi kötődésű tudományágak ösztönző eredményei, az egyetem és főiskola jó néhány kiváló tanárának, a húszas évek végétől fontos szerepet játszó baloldali fiatal értelmiségnek, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, a kedvező szemlélete sem volt elég ahhoz, hogy a szegedi várostörténeti kutatás átfogóbb feladatokat vállaljon. A kiváló részletmunkálatok elfértek REIZNER árnyékában, a megszaporodott gyengébb kiadványok pedig nem hoztak számottevő eredményt. Ez utóbbiak lettek a Horthy-rendszer s a helyi uralkodó körök szempontjából oly fontos ideológiai munka eszközei, a lokálsovinizmussal vegyített retrográd propaganda termékei. Ettől függetlenül, e munkákban is vannak használható adatok. A két világháború között a magyar történetírásban vezető szerepre jutott szellemtörténeti irányzat a helytörténetírásban — éppen ennek természete miatt — kevésbé éreztette hatását. A történeti kutatásban új töltéssel megerősödő pozitivizmus, továbbá a népiségtörténeti szemlélet, nem utolsó sorban a gazdaság- és társadalomtörténet alaposabb vizsgálatának előtérbe kerülése — nem ritkán nacionalista fogantatással — kedvezett a helytörténeti kutatás megújulásának, különösen a húszas évek végétől. Az országos kutatás számára szükségessé váltak az egy-egy településre, tájegységre vonatkozó históriai mélyfúrások. A helytörténeti kutatás új, a kor színvonalától megkívánt feladatait MÁLYUSZ ELEMÉR fogalmazta meg, a Századok 1924. évi évfolyamában. MÁLYUSZ a helytörténészek módszertani iskolázását, ezzel a tudományosság követelményeinek fokozottabb érvényesítését s az érdekkeltő megformálást emelte ki fő követelményekként, az újkori kérdések előtérbe helyezése, a bő tényanyagra épített gazdaság- és társadalomtörténeti elemzések mellett. A Szegeddel foglalkozó szerzők ebből a programból nem sokat teljesítettek. A háború utáni történeti vagy részben történeti, jelentősebb kiadványok sorát a Magyar Városok Monográfiája elnevezésű, főként üzleti jellegű vállalkozás első köteteként a Kiss FERENC-TONELLI SÁNDOR-SZ. SZIGETHY VILMOS szerkesztésében Szeged címmel megjelent gyűjtemény (1927) nyitotta meg. A több mint 400 lap terjedelmű kötet az utolsó negyedszázad vázlatos, részben adattárszerű leírása kívánt lenni, azaz KULINYI munkájának folytatása. A kiadvány Szeged régebbi múltjának helyenként lényeglátó, másutt hézagos áttekintése (CZÍMER KÁROLY munkája) után erősen nacionalista hangnemben, mozaikszerűen tekinti át az 1900 és 1926 közötti eseményeket — igazolva az ellenforradalmi rendszert és a város vezető köreit. A szerzők egy része jeles szakember, aki képet fest a neki „kiosztott" témakörről: MÓRA FERENC a Somogyi-könyvtárról és a városi múzeumról, KISS FERENC Szeged erdészetéről stb. A kötet egésze elmarad a századfordulón megkívánt színvonaltól. A gazdasági válságot megelőző jobb kiadási lehetőségek révén 1928-ban indult „A Szegedi Szemle könyvei" sorozat Cs. SEBESTYÉN KÁROLY Szegedi utcák című művelődéstörténeti tanulmányával; 1929-ben pedig egyszerre három terjedelmesebb munka látott napvilágot: HlLF LÁSZLÓ A szegedi iparosság története, TÁPAY SZABÓ LÁSZLÓ Szeged halála és feltámadása 1-3., CZÍMER KÁROLY A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története (1829-1929). HlLF fél esztendő alatt készült népszerűsítő könyve a Somogyi-könyvtár és a múzeum céhanyagának felhasználása révén, másfelől pedig a Szegedi Ipartestület jegyzőkönyveinek évenkénti krónika formájában való feldolgozásával hasznos ma is. Adataiból jól kirajzolódik a helyi ipari vezető körök poli-