Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

A millennium utáni esztendőkben országosan is, a Dél-Alföldön is visszaesett a helytörténeti kutatás és publikálás. A két világháború között is született néhány kiemelkedő értékű, de végső soron magányosan álló alkotás. (Főként Scherer Ferenc: Gyula város története I—II. Gyula 1938.; Veress Endre: Gyula város oklevéltára Gyula 1938.; Gyulai Dolgozatok 1-5. Szerk. Implom József. A szomszédos Csanádban az Eperjessy Kálmán szerkesztette Csanád vármegyei Könyvtár 1925-1944 közötti sorozata.) Karácsonyi könyve hosszú ideig kiindulópont, alapforrás volt, s jórészt ma is az, minden megyénket, vagy annak egyes községeit, városait érintő történeti kutatáshoz, az oktatáshoz, a népműveléshez. Természetesen alapul szolgált a különféle kompilációkhoz is, ezek azonban végeredményben — szándékuk ellenére — hitelét, súlyát és tekintélyét növelték, mert az igényesebb, hiteles tényeket kívánó olvasót rákényszerítették, hogy menjen vissza a bázishoz: azaz Karácsonyi munkájához nyúljon. Tény, hogy a mű szemlélete nemigen különbözött a századforduló hivatalos álláspontjától, ezt ma már könnyen felismerjük és megértő kritikával fogadjuk; a három kötet (különösen az első kettő) a gazdagon feltárt tényanyag, a tárgyilagos értékelés, a nagy általános tájékozottság révén lett időtálló. Nem szerette a megalapozatlan, hevenyészett állításokat. A „Békés vármegye története" születéséről és utóéletéről szólva ezúttal nem a mű tartalmi elemzésére törekszünk — ezt mások (leginkább az Olvasókönyv Békés megye történetéhez 1. kötetében Kristó Gyula megállapításaira gondolunk) részben már el is végezték — hanem a fennmaradt gazdag levéltári anyag alapján részletesebben érinthető, nagyon jellemző, szerteágazó „mellékkörülmények" ismertetését kíséreljük meg. A könyv létrejöttének históriája érdekes adalékokkal szolgál a megyénkbeli közművelődés, a nyomdaipar, kisebb részben a képzőművészet történetéhez is, fényt vet egyúttal az egykori vezetés és a kulturális törekvések viszonyára. A monográfia terjesztésének, hatósági népszerűsítésének sovány eredménye, a könyv példányainak sorsa ugyancsak joggal keltheti föl érdeklődésünket. A MONOGRÁFIA ELŐTÖRTÉNETE. HAAN LAJOS MEGBÍZATÁSA Haan Lajos 1870-ben kiadott Békés vármegye hajdana c. munkájával megyénk a legelsők között volt az összefoglaló szándékú feldolgozások terén, a megyei vezetés ezzel jó időre elintézettnek vélte a kérdést. Az újabb megyetörténet igénye Tolna vármegye átirata kapcsán merült fel, az 1885. május 18-án tartott gyulai megyegyűlésen. A tolnaiak tudtul adták, hogy elhatározták megyei monográfia íratását az ezredéves jubileumra, s hasonló vállalkozásra biztatták a többi megyét is. A Békés megyei határozat felkérte Haant, hogy korábbi munkáját „az utóbbi eseményekkel" kiegészítve újra adja ki. Ehhez kilátásba helyezték a megye anyagi segítségét is. (1870-ben Haan maga viselte könyve összes költségeit!) A Békéscsabán lakó, tekintélyes történész 1885. szeptember 17-i válaszában örömmel vállalkozott a feladatra, kérte azonban a felmerülő kérdések tisztázására egy hozzáértő bizottság kiküldését. Az alispán elnöklete alatt összeállított öt tagú testületben helyet kapott az akkor már jónevű történész, Haan veje, Zsilinszky Mihály is.