Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

szólnunk kell azokról az eltérésekről is, amelyek a bánáti és a Békés megyei németek 1914 előtti történetében, a települések létrejöttében és gazdasági-társadalmi-jogi fejlődésében, a nyelvi és kulturális környezet változásaiban kialakultak. Ezek a különbségek, éppen azért, mert számottevőek voltak, jelentősen hatottak a Békés megyébe települt németek által hozott és saját közösségi lehetőségei között fenntartott népi kultúrájára. A szigetszerűen elhelyezkedett Békés megyei németek külön története éppen azért érdemes a figyelemre, mert letelepülésüktől kezdve elszakadtak az összefüggő, a tájegységi összetartást biztosító magyarországi németlakta területektől. Már megérkezésük idején a kisebbség helyzetébe kerültek. Arra kényszerültek, minél előbb beilleszkedjenek, integrálódjanak a vegyes nemzetiségű — magyar, szlovák, román — és szintén nagyobbrészt akkor letelepített lakosságból álló környezetbe. Ez a beilleszkedés kezdettől fogva gyakori érintkezést, egymásrautaltságot kívánt, s csak kölcsönös alkalmazkodás, nagyobb nyitottság árán valósulhatott meg. Vele járt a német hagyományok fokozatos elhalása, a tradíciók zártságának gyengülése is. Ez a tendencia a polgárosodás erősödésével vált azután uralkodóvá. A szóban forgó területen a többféle népelem egymásra hatása, együttélése következtében a XIX. második felére a paraszti kultúra jelentős mértékű táji egysége alakult ki. Ez az egység főként a gazdálkodásban, általában az anyagi kultúrában nyilvánult meg, a szellemi kultúra alapvető rétegeit, a családi körhöz kötődő szokásokat kevésbé érintette. Az eddig leírtak szellemében a németek által lakott települések történetének vázlatát adjuk. Két főbb cél vezet bennünket: Részint azokat a történeti tényezőket emeljük ki, amelyek a németnyelvű szigetek nemzetiségi sorsának, kultúrájának alakulását az első világháború időszakáig meghatározták vagy jelentősebben befolyásolták. Másrészt azokat az adatokat sorakoztatjuk föl, amelyek a Békés megyei németek külön életére, nemzetiségi önállására vonatkozóan a rendelkezésünkre álló idő alatt feltárhatók voltak. A TELEPÍTÉSEK OKAI ÉS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI A magyar Alföld s azon belül Békés megye területe 128 esztendőn át (15661694) török uralom alatt állt. Lakossága ezalatt nagyon megfogyott; elpusztult vagy elvándorolt. A XVII. század végi felszabadító háborúk és a kurucok ellen folytatott hadműveletek idején a terület szinte teljesen elnéptelenedett. A töröktől visszahódított alföldi országrészek a királyi kamara tulajdonába kerültek. A népesség lassú gyarapodása az 1710-es években indult el ismét, egy ideig két fő forrásból: a harcok idején elvándorolt református magyarok visszatelepedése útján és a Magyarországon kibontakozó, északról délre irányuló nagy jobbágy vándorlás révén. Az utóbbi keretében evangélikus szlovákok és katolikus vagy református magyarok érkeztek. Mindezt kiegészítette a románok kisebb mértékű beszivárgása az Alföld keleti peremére. A töröktől visszaszerzett területeken érvényesített magas állami és megyei adók, a súlyos robotterhek és az elvadult tájon uralkodó nehéz viszonyok miatt a szervezett telepíté-