Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
temploma a bodzási egyház filiája lett. (Bánkút katolikus lakosai az almáskamarási plébánia gondozása alatt éltek, a nagykamarásiakkal együtt.) A kiegyezés utáni új berendezkedés az egész országban közigazgatási átszervezésekkel, területi változtatásokkal járt. Az 1860 végén Arad megyébe visszatért, átmenetileg Békés-Csanádhoz csatolt „nyúlvány" sorsa, beosztása az 1870. évi 42. törvény alapján 1872-ben véglegesedéit. Arad megyében 11 közigazgatási járást alakítottak. Ezek egyike lett a 22.941 lakossal rendelkező eleki járás, amely kilenc településből és tizenegy önálló pusztából állt. A pusztákat igazgatási okokból valamelyik településhez csatolták: Megyés puszta Megyesbodzáshoz, Bánkút puszta Almáskamaráshoz került. A 272 „legtöbb adót fizető" és a 272 választott Arad vármegyei közgyűlési tag közül hárman voltak érdekeltek a Bodzás keretében egyesített területen: Korbuly Béla, Türk János és Gyürky Gábor. 24 Nem tudjuk, hogy a bodzási elöljáróságban és képviselő-testületben volt-e megyesi lakos. Az önkormányzati és igazgatási szervezés változásai különösebben mégsem akadályozták Megyés puszta haladását, bár nem is segítették. A megyeszékhely Arad távoli fekvéséből sokkal több hátrány származott, tetézve azzal is, hogy az 1870-ben (Arad város nélkül) 272 ezer lakost számláló Arad megyének 174 települése volt. A dualizmus időszakának egyik legmaradandóbb teljesítménye a hazai vasúthálózat kiépítése volt. Az új vonalak az 1850-es években elkészült fővonalakhoz csatlakoztak. A reformkor utolsó évtizedéig visszanyúló tervezetek között a Pest-Szolnok vonal meghosszabbításaként az Aradon át Erdélybe s onnan a román fejedelemségekbe vezető vaspálya ügye kiemelt helyen szerepelt. Széchenyi István 1848 elején kiadott „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül" című előterjesztésének térképvázlatára tekintve meglepetéssel állapítható meg, hogy a legnagyobb magyar SzolnokMezőtúrtól nyílegyenesen, a legrövidebb s ezzel a legolcsóbb vonalvezetéssel „célozta meg" Arad városát. Ha ez a vonalvezetés lett volna a végleges, a ma Békéscsabán, Kétegyházán át futó nemzetközi fővonal Megyésen futott volna át, s az 1883. évi mellékvonal (Mezőhegyes-Kétegyháza) Megyésen keresztezte volna a fővonalat. Jó ideig a lehetőség nem csak elméletinek számított! Az 1858-ban átadott Szolnok-Békéscsaba-Arad vonal Kétegyházánál így is elérhtő távolságba esett Megyéshez, területfejlesztő szerepe távolabbra is kisugárzott. A Megyesi pusztát vasúthoz juttató részvénytársaság Lonovics József Csanád megyei főispán kezdeményezésére 1879-ben alakult. Alaptőkéjébe a megye és a nagyobb települések (Makó, Nagylak, Battonya) mellett a pécskai kincstári uradalom is háromszázezer forinttal lépett be. Az 1881. évi 47. törvényben engedélyezett Arad-Csanádi Egyesült Vasutak vonalai 1881 és 1884 között sorra elkészültek. 1883. május 6-án fejeződött be a Mezőhegyes-Kétegyháza és a Makó-Mezőhegyes közötti vonalak építése. A Megyést átszelő Mezőhegyes-Kétegyháza vonalat 1883. május 20-án adták át a forgalomnak. Természetesen elkészültek az állomás épületei is. A Megyésen és Bánkúton átfutó negyven kilométeres vonalat 1884-ben Kétegyházától Kisjenőig további 24 Arad vármegyének az 1870. évi XLII. t. v. 91. §. értelmében kidolgozott és a m. kir. Belügyminisztérium által jóváhagyott szervezési munkálata. Arad, 1872. 6, 13, 76, 82. — Arhivele Statului, Arad. Pref. Jud. Arad. Processe Verbale (Arad vm. közgyűlési jegyzőkönyvei) 323/1872.
