Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

29 kilométerrel egészítették ki. 25 Ez meggyorsította Elek járási székhely elérését. (Az illetékes járásbíróság Aradon volt.) A vasútvonal üzembe helyezése olyan közlekedési s ezzel gazdasági előnyökhöz juttatta Megyést és környékét, amelyeket mozgékony és tőkeképes, az önálló termelés­hez szokott népességgel, mint emberi-társadalmi erővel lehetett kibontakoztatni. Ilyen fejlődési stádiumban volt Megyés, amikor a kincstári ügyekben illetékes pénzügyminisztérium arra a meggyőződésre jutott, hogy az Arad-Csanád megyei ker­tészközségek „örökváltsága" után fennmaradt, hagyományosan bérbe adott, keveset jövedelmező pusztarészeket áruba bocsátja. Erre ösztönözte a földek árának mind lendületesebb emelkedése is, amelyet egyfelől a gyorsan szaporodó lakossághoz képest egyre súlyosabb földhiány, más oldalról a módosabb mezővárosi — főként az orosházi és csabai — parasztság földgyarapító és termelésbővítő törekvései tápláltak. A pécskai uradalom területén igencsak a pusztaföldvári kincstári földek (5178 kat. hold) igen gyors eladása volt a „főpróba" 1884 nyarán. Átlag háromszáz forintért, tíz százalék előleggel, a hátralékot nyolc esztendő alatt, évi hat százalékos kamattal fizetve adott el a kincstár egy-egy kat. holdat, mintegy 240 orosházi vevőnek. A vevőkért Orosháza önkormányzata vállalt felelősséget, egyben gondoskodott a vásárolni szándékozók „megszűréséről" is. 26 A Pusztaföldváron kiformálódott elvek és megoldások Megyésen is érvénye­sültek, mint látni fogjuk. 1886. november 20-án a pénzügyminiszter ennek jegyében hirdette meg a bodzási, a megyesi és az apácai kincstári puszták, pusztarészek áruba bocsátását. A kincstár eredményesen gazdálkodó, jó adófizető vevőkre számított, nem kötötte ki, hogy mekkora parcellákra bontva vásárolják meg a földeket. A bizonytalan fizetőképességű érdeklődőkkel nem tárgyalt, a városok, nagyközségek vezető rétegei­nek szervezésében elindított, teljes biztosítékot nyújtó akciókat kívánta támogatni. 27 3. A KINCSTÁRI FÖLDEK PARASZTKÉZRE KERÜLÉSE, A BETELEPÜLŐK TÖREKVÉSEI, AZ ÖNÁLLÓSÁG MEGVALÓSÍTÁSA A pénzügyminiszter említett hirdetménye a földre vágyó békéscsabai paraszt­ságnak elsősorban azokat a csoportjait, korosztályait hozta izgalomba, akiknek —- első­sorban a gabona hasznából, jószágtartásból — földvásárlásra mozgósítható pénzük, va­gyonuk volt. E csoportoknak volt érdekképviseletük, szószólójuk az akkor még nagy­községi jogállású Békéscsaba vezetésében, s érdeke volt az evangélikus egyháznak, az iparos és kereskedő rétegeknek is a tehetősebb, a vásárlóképes családok erősödése, gyarapodása. A város paraszti és értelmiségi hangadói tudatában voltak a versenyhely­zetnek is, annak, hogy a minisztérium válogathat a vásárolni szándékozó csoportosulá­sok között, mert a kereslet erőteljes. Az esélyeket különféle személyes politikai szála­kon is növelni próbálták. A kormányzat majd csak az 1890-es évek derekán vette tu­GAÁLJENŐ i. m. 391-392. Orosháza története. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 420-421. S. SÁNDOR PÁL i. m. 180-182.

Next

/
Oldalképek
Tartalom