Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
1840-es években engedély nélkül kialakult megyesi piac megtartását sohasem ellenezte, mert érzékelte annak sokféle előmozdító szerepét. (A piacengedély csak 1887-ben született meg, a hagyományt követve a vasárnapi napra szólóan.) Az Érkövy-korszakra esett a telepítvényes falvak és a telepesek alig elviselhető megváltási terheit rögzítő 1873. évi 22. törvény. Megyés nem esett a törvény hatálya alá, mert telepítvényes lakosai nem voltak. Útja ezzel élesen elvált a telepes községekétől, s a dolgozatunk bevezető részében vázolt lehetőségekhez jutott. Kiemelkedhetett az adósságokkal küzdő községek sorából. A Megyés vidékét igen jól ismerő, gyermekéveit Gerendáson töltő Gaál Jenőnek, az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara hosszú ideig volt titkárának (utóbb közgazdász egyetemi tanárnak) a század végén megjelent könyve fontos adatokkal szolgál a megyesi kincstári puszta 1887. évi gazdasági állapotáról. 21 A kincstár tudvalévően 1886-ban hirdette meg a megyesi és a bodzási puszták addig nagybérletbe adott részeinek eladását, az év tehát határkő történetünkben. A nevezetes esztendőben Megyés pusztán 6031 kat. hold, Bodzáson 3829 kat. hold volt a nagyobb bérlők kezén. Bodzáson ezen kívül 1466 kat. holdat a község lakosai váltottak meg az 1873. évi 22. törvény alapján, mint a község alapítása óta használt földet. A megyesi és a bodzási nagybérlő-földeken, azaz együttesen 9860 kat. holdon, az Érkövy követelményei szerinti épületállomány mellett a növénytermesztés első helyét, igaerő szükségletét jelezve 704 jármos ökör és 373 ló volt. Az állattartás még mindig erős pozícióit 1154 db gulyamarha, 2643 db felnőtt sertés és 2180 db juh „jelenléte" bizonyítja. Ezek az imponáló — bár a belterjesség felé törekvő mezővárosok parasztgazdaságaihoz képest mégis igen szerény — jellemzők, arányok bizonyára korábban is fennálltak. Megyés az agrárkultúra fellendülésének jeleit mutatta. Mokry Sámuel (18321909), az első jeles búzanemesítő, akkor még mint a Békés vármegyei Gazdasági Egylet titkára, 1871-ben a Megyesi pusztát javasolta egy földműves-iskola székhelyéül. Ennek az iskolának a parasztgazdaságok tulajdonosait kellett volna képeznie. 22 A vélemények a hivatalos körökben Mezőhegyes felé hajlottak. Az intézmény végül 1896ban Békéscsabán indult útjára. A Megyés pusztán 1867 után kibontakozott, de már előbb megalapozott agrárfejlődés egy ma még kellően nem ismert, vélhetően folyamatos, de igen gyakori változásokon áteső, nemegyszer lakóhelyet cserélő cseléd és napszámos réteg kezemunkájával, verejtékével valósult meg. Ez a nehéz sorsú réteg úgyszólván arctalanul és elfeledetten lett a községgé fejlődés helyben élő fő részese. Jelenlétével már 1824 óta fenntartott egyes községi alapfunkciókat. Az Eötvös-féle népoktatási törvény végrehajtása keretében a cselédek, napszámosok, kertészek gyerekei számára szervezték meg 1875-ben egyetlen tanítóval a „kincstári róm. kath. népiskolát," valószínűleg átalakított épületben, felszabadítva a kis templomot. 23 A medgyesbodzási plébánia 1871. évi önállósulása, 1873-ban történt templomépítése után Megyés puszta kat. iskolája és 21 GAÁL JENŐ i. m. 199-200. 22 Csongrád Megyei Levéltár. Csanád vármegyei Gazdasági Egyesület iratai 40/1871. 23 KEHRER KÁROLY: Aradvármegye és Arad szabad királyi város népoktatásügye 1885-től 1910-ig. Arad, 1910. 112.
