Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

ségekről szólhatunk. A tánciskola, a városi „módi" szerinti bálák, a társas vacsorák, az éttermi étel- és italfogyasztás, a helyi lehetőségek szerinti fürdőélet és korcsolyázás (minden nagyobb mezővárosban) a polgári igények szerinti szokásrendje minden réteget elért. A társasági „élet" megélénkülése és kiszélesedése két irányban járt társadalmi következményekkel: A különböző rétegek és foglalkozási meg vallási csoportok szerinti egyesületi jellegű szerveződések nagyobb része az elkülönülést, néha eléggé a kasztosodást szolgálta, merev falakat emelt. A különféle szórakozási alkalmak, több egyesület, olvasókör stb. közös rendezvényei viszont a falak „átjárhatóságát" segítették elő. A kapcsolatteremtés valamilyen formájára minden csoportosulásnak szüksége volt; az ellentéteket, életmód- és szokásbeli különbségeket az alkalmazkodó közelítés kezdte tompítani. A többségben lévő, de erősen megosztott parasztság és az iparosok, kereskedők, értelmiségiek közötti érdekharcok a helyi fórumokon számtalanszor és sokféle színben fellángoltak. Amikor a mezővárosi infrastruktúra, az intézményhálózat, a közigazgatás fejlesztése érdekében kellett volna áldozatot vállalni, a helyi önkormányzatokban többséget képviselő vagyonosabb parasztság általában elzárkózott. Sokszor ismétlődött meg ugyanez a protestáns egyházak önkormányzatában is. Mondanivalónk összegzéseként azt hangsúlyozzuk, hogy a viharsarki mezővárosokban a polgári viszonyok, a polgárosodás alapvető összetevői erősödtek meg a XX. század elejére, de a gazdasági, kommunális, szellemi és politikai háttér csak részben tudta biztosítani a stabilitásukat. A polgárosodó parasztság — természetesen fontos rétegenkénti és településenkénti különbségekkel — érthetően „kétlelkű" maradt: A „parasztpolgár" a valóságos polgári rétegekbe csak paraszt voltának feladásával (benősülés, magasabb iskolai végzettség, a város belterületére költözés, viselkedési normák átvétele stb. útján) tudott bekerülni. Az elszakadást áldozatok árán is sok esetben vállalta, törekedve az emancipálódás helyi értékrendjének követésére. A vélt vagy valóságos felemelkedést elérni kívánó „parasztpolgárt" csak zavarta volna, ha sajátos paraszti rétegérdekei mentén elindulva az „alatta" elhelyezkedő parasztrétegekkel vagy a módos, de a hagyományos életmódhoz konzervatív beállítottságuk alapján ragaszkodó gazdákkal kényszerült volna azonosulni. A paraszti társadalom tagoltsága, szemléleti többfélesége, az egyes rétegek közötti távolságot is kifejező érdekellentét a századforduló körül már oly nagy volt a Viharsarok mezővárosaiban, hogy a parasztság egybefogása megoldhatatlan volt. A parasztság minden fontosabb rétege „köztes" minőségbe jutott, s ezt a minőséget hosszú ideig tömegében nem is tudta meghaladni. Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon. Tanulmányok Szabad György 70. születésnapjára. Szerk. Orosz István-Pölöskei Ferenc. Bp., 1994. 361-368.