Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

BÉKÉS MEGYE MEZŐGAZDASÁGA ÉS PARASZTNÉPE A HUSZADIK SZÁZADBAN NÉHÁNY TANULSÁG AZ EZREDFORDULÓ ALKALMÁBÓL A köztudatban mintegy két évszázada szorosan hozzátartozik Békés megye és az ötven éve átcsatolt csanádi, aradi és bihari földek, továbbá a megélhetésüket itt megtalálók jellemzéséhez a termékenység, a paraszti szorgalom és öntudat kiemelése, elismerése. Gyakori fordulatként és jogosan említik ma is úgy az Alföldnek ezt a részét, mint az ország egyik legdúsabb éléskamráját, a legjobb kenyér, a zamatos kolbász, a finom libamáj, a mézédes húsú görögdinnye s még sok más vonzó és ínycsiklandó étek hazáját. Az itt megtelepedett malmok, húsüzemek, baromfifeldolgozók, cukorgyárak híre-neve a földrajzkönyvekből köszön vissza, pedig az utóbbiak már nem is működnek. Jó száz-százötven évvel ezelőtt kiváló búzánkról, szép és különleges kitartású lovainkról, hízott sertéseink tömegéről, kövér libáinkról és porhanyós húsú pulykáinkról, jeles birkanyájainkról voltunk nevezetesek a hazában és a Habsburgok birodalmában. Ami Békésben, Csanádban termett és a piacra került, az szinte mindig minőséget, elismert „márkát" jelentett és vevőre talált. A fogyasztót, a közvetítő kereskedőt az agrártermékeknek ez a bőséges áradata érdekelte, s szinte közömbös volt számára az a világ, az a töredelmes munka, az a hozzáértés, ami ezt a bőséget szülte. A mezőgazdaság s vele a parasztság különböző rétegeinek gondjai csak olyankor kapták meg érdemben a tágabb közvélemény s vele a politikacsinálók figyelmét, ha bármilyen okokból (aszály, árvíz-belvíz, fagykárok, háború, erőszakos állami beavatkozással járó „kötött gazdálkodás" és hasonlók) élelmiszerhiány vagy túlzott drágaság, netán ipari nyersanyaghiány következett be. Ez az érdeklődés is igazából csak addig maradt erősebb, amíg helyre nem álltak a megszokott ellátási viszonyok. A bármily ráfizetéses túltermelés nyomán előállt árubőség, a nyomott árak általánosabb nemzetgazdasági következményei a „nem paraszti" érdekkörtől távolabb élő társadalmi rétegeket legfeljebb áttételesen érintették. Kevésbé vésődött be az ország Békés megyéről és egyáltalán az agrárvidékekről szóló ismereteibe az a folytonos küzdelem, az a találékonyság és áldozatvállalás, amely nélkül ez a táj a magyar mezőgazdasági kultúrában jóval szerényebb helyet érdemelt volna ki. A parasztvilághoz közvetlenül nem kapcsolódó lakosság régebben sem, s nagyobbrészt ma sem ismeri az agrártermelés legfontosabb ágazataiban végzett munka természetét, sem annak fizikai követelményeit, sem pedig a felkészültség és a tapasztalat értékeit és szépségeit. De elég nagy a tájékozatlanság arról még paraszti körökben is, hogy milyen anyagi és szellemi tőkebefektetés szükséges ma már a hasznothajtó, intenzív gazdálkodáshoz.