Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

homokon tanyát építők számára két lehetőség mutatkozott: a konzervatív életszemlélet és termelési szerkezet megőrzése, vagy a kézimunka-igényes, belterjesebb irányú, piacorientált termelés megvalósítására törekvés. Az egyikre a Sárrét Békés megyébe eső részéről, a Vásárhelyi pusztáról, a szegedi tanyavilágból, a másikra leginkább Makóról, Szentesről, a Szeged ellátó körzetébe eső falvakból lehet számos példát elősorakoztatni. A török hódoltság és a kuruc háborúk utáni új települési, gazdasági és paraszttársadalmi berendezkedésre alapozódó fejlődésből magával hozott szemlélet igen fontos elemei a Viharsarokban tartalmilag igen közel állottak a polgárosodásra jellemző gondolkodáshoz. A mezővárosok lakossága a táj termőföldjének művelésbe fogásától a vizek szabályozásáig, a templomok, paplakok, helységházak és iskolák építésétől az artézi kutak fúratásáig terjedően (s ezeken túl is) úgy érezte, hogy mindent saját erőből, saját kezével vagy teherviselésével valósított meg. Az önkormányzatiság és a tételes törvényekkel nemegyszer szembekerülő igazságfelfogás szellemében ítélte meg a mindenkori hatalom fölötte elhelyezkedő régióit, s védte meg saját érdekeit. Az erős történeti megalapozottságú, döntően protestáns gyökerekből táplálkozó önismeretben a plebejus töltés, az egyenjogúság általánossá tételének igénye fogalmazódott meg; az alárendeltség, a függés iránti ellenállás gondolatával. A néhány vonással jelzett, és generációkon át mintegy életszemléletként beidegződött magatartás fontos része volt a paraszti világra egyébként kevésbé jellemző nyitottság, az addigiakat kritizáló-tagadó politikai és vallási áramlatok egy része iránti fogékonyság. A különféle csatornákon a mezővárosok olvasgató, „malomalji"-piaci, vásári-olvasóköri és negyvennyolcas népgyűlési politizálását ismerő lakosaihoz eljutott elképzeléseknek, programoknak, jövőképeknek akkor volt hatásuk, ha beilleszkedtek az egyenlőség-eszményről a parasztság körében régen kiformálódott gondolkodásba. Az „urak" világát, hatalmaskodását, önző gyarapodását, erkölcsi züllöttségét bármilyen formában bíráló sajtótermék vagy szóbeli vélemény rokonszenvet keltett. Érthető, hogy Táncsics Mihály gondolatainak, könyveinek ismeretében, továbbá egy általánossá tágított szabadságeszmény szerepét is betöltő Kossuth-kultusz jegyében a mezővárosokban az 1860-as évektől mindenütt megalakított olvasókörök sajátos közéleti és politizáló szerepet tudtak betölteni. Az utópista, majd a nyolcvanas évektől a marxi szocializmust az említett előzmények után — természetesen csak áttételesen és hiányosan — ismerte meg a parasztság egy része, s azt fogadta el belőle, ami a tradicionális s egyben radikális szemléletébe beilleszthető volt. Szolidaritásból az agrárszocialista mozgalmak résztvevői számukra távoli célkitűzéseket is gyakran hangoztattak, anélkül, hogy ténylegesen átérezték volna. Mint a polgári társadalomban szokásos politizálási keretek, formák, alkalmak meghonosodásának bizonyítékait említem, hogy a „Viharsarok" mezővárosainak nagyobb részében a képviselőtestületek, továbbá a református és az evangélikus presbitériumok tagjai között jól kirajzolhatóak voltak a különböző érdekű és eszmeiségű csoportosulások. Köztük az ellenzéki plebejus beállítottságúak s a magányosan küzdő „népszószólók" is. Az újságolvasás — mind a fővárosi politikai, mind a helyi lapok esetében viszonylag széles körű volt. Joggal valószínűsíthető, hogy nem csak a szocialista sajtótermékek jutottak el a parasztság alsóbb rétegeihez is. A politikai (elsősorban választási) tömeggyűléseket a kiegyezés utáni években (leginkább 1869-ben) hoz-