Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
A „VIHARSARKI" MEZŐVÁROSOK TÁRSADALMA A XIX. SZÁZAD VÉGÉN A régebbi leszűkített értelmezést félretéve, az átfogóbb és összetettebb műveltség-fogalom alapján próbálkozom meg a századforduló időszakának jellemzésével. A mezővárosi műveltségen mindazon korabeli gazdasági, társadalmi, művelődési tényezők összességét és egymásra hatását értem, amelyek meghatározó erejűek, vagy kibontakozó stádiumba tartozásuk mellett már érdemi körben mintát jelentőek voltak. Hangsúlyoznom kell, hogy a mezővárosi kultúrát és összetevőit a paraszti és nem paraszti eredetű és funkciójú tartalom változó arányú és formájú megjelenésében írhatjuk le. A változások iránya a kultúrafenntartó és az új elemeket befogadó háttér strukturális és időrendi alakulása szerint mérhető, a gyakran megállapítható és jelentős változatok pedig a településenként-kistájanként kiformálódott sajátos adottságok, kezdeményezések és hagyományos mentalitás-tükröződések esetenként kiszámíthatatlannak tűnő sorába tartoznak. A jellemzés során nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a különféle irányú potenciális lehetőségeket sem, amelyek java részéi már a századelőn felismerték, s felhajtó szerepű programként sze r epelíek, kihasználásukra azonban nem, vagy csak elenyésző mértékben került sor. A dualizmus második felének paraszti politizálását, ezen bslül n „földműves szocializmus" keretébe tartozó mozgalmakat a közműveltség állapota és szintje felől megközelítő vizsgálódásokat a kezdeményezést és a folyamatosságot legjobban példázó „Viharsarokra", annak kilenc mezővárosára és tizeimégy kismezővárosára szűkítettem le. A „mintaterület" az 1950-ben kialakított, mai Békés és Csongrád megyék földjével azonos. Nem mindenben esik egybe az első világháború előtti radikális paraszti szervezkedések többször módosult bázisvidékével, anmk állandó vagy időleges kisugárzó pontjait viszont kivétel nélkül magában foglalja. (Szeged város belterületét, annak társadalmi képletére tekintettel, viszont nem számítottam hozzá.) A mezővárosok kér kategóriája szerinti lakosságszám a mostani Béke:: és Csongrád mepyék területén élő össznépességben együttesen számítva 1900-ban 66?c-ot (a kilenc mezőváros 43%-ot, a tizennégy kismezevares 23%-ot), 1941-ben pedig 63%-ot (41 és 22%) képviselt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a 23 település — amely:/. k-Yail :.« íegk : sebh is elérte 1910 ig ? nyolcezer főnyi népességet — a XVIII--XIX. S7.Í7^di !;: \\jzisol; következtében szűkebb-tágabb környékének kisebb községei irányiban agyávárosi szerepet is teiöltöH, az arányok tovább módosítandók. A családi, a vagyoni, a tudati összekapcsolódás miatt a mezővárosokhoz kötő szálakkal cgybefűzön r?épe.;ség arányit Í£ vi/sgr'lati területünk zömei kitevő, századfordulós Békés, Csongrád és Qanád megyéket együtt szemlélve legalább 70-72%-ra becsülhetjük. A huszenhá r cm mezőváros nemcsak népességszáma, hanem térbeli szerepe, különböző intenzitású és jellegű vonzása miatt is
