Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

Az 1919. március 21-én uralomra jutott munkáshatalom megyénk mai területén mindössze 37 napig maradhatott fönn. E rövid időszak a gyors intézkedések ideje volt. Megtörtént az üzemek és a bankok, takarékpénztárak szocializálása, elkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése, ill. a földmunkásság hangulatát látva napirendre került a földosztás folytatása. Közérdekű munkák indításával a munkaalkalmak teremtését szorgalmazták. A készletek igénybevételével, nyilvántartásával korlátozni tudták a spekulációt. Nagy gondot jelentett az általános pénzhiány. Az 1919. április 16-án megindult nagy erejű román támadás miatt megyénk haditerületté vált, anyagi erőit, készleteit a Vörös Hadsereg szolgálatába állították. A proletár világforradalom gyors és általános győzelmére számítva a Tanácsköztársaság hadserege komolyabb ellenállás nélkül feladta a Tiszántúlt, április 28-ig megyénk egész területe a román királyi csapatok kezére került. A megszálló hatóságok első intézkedései közé tartozott a tanácshatalom politikai, gazdasági és szociális intézkedéseinek eltörlése, a korábbi állapotok visszaállítása. A Horthy-korszak negyedszázada Az 1920 márciusáig tartó román megszállás után területünk is az ellenforradalmi Magyarországhoz került vissza. Az 1920-ban aláírt békeszerződés alapján meghúzott országhatárral a területében érintetlen maradt Békés megye, továbbá a három községgel kevesbedett Csanád megye határszéli megyékké váltak. Magyar területen maradt Arad megye öt községe és Bihar megye nyugati negyede. Az új országhatár alapvetően módosította területünk gazdasági kapcsolatait és a vonzáscentrumok kialakult rendjét. Az ellenforradalmi korszakot a szinte teljesen megmerevedett társadalmi válaszfalak, az éles ellentétek jellemezték. Az uralkodó csoportok a legdrasztikusabb politikai elnyomást valósították meg, eredményesen törekedve a kispolgárság megnyerésére. A hivatalos nacionalizmus az alapvető bajokat az új határokkal magyarázta. A méreteiben megváltozott ország tőkés gazdasági életében a rövid fellendülő időszakokat a hosszantartó, súlyos válság és a pangó-vegetáló időszakok váltogatták. Az általános helyzetet az ország alapvetően mezőgazdasági jellege határozta meg. Területünk ebben a negyedszázadban maradt le reménytelenül és végképpen a fejlettebb vidékektől. A nagybirtokrendszer politikai és gazdasági visszahúzó szerepe, a paraszti gazdálkodás korszerűtlensége most már egyértelműen kiütközött. A „hárommillió koldus" Magyarországának a Viharsarok lett az egyik legszegényebb területe, s ebből is következően a társadalmi harcok, a szocialista szervezkedés egyik fő színtere. A mezőgazdaság helyzete. A földkérdés, a parasztság rétegződése. Az 1919 utáni Magyarország vezető körei a rendszer megszilárdítása érdekében rákényszerültek az 1920. évi 36. törvénycikkben rögzített s a köznyelvben Nagyatádi Szabó István nevéhez fűzött földbirtokreform elfogadására. A reform körét azonban a nagybirtokrendszer változatlan fenntartását, az olcsó és tömeges falusi munkaerő megmaradását biztosítva állapították meg. A nagybirtokok a rosszabb minőségű, távolabb fekvő és saját üzemükben gazdaságosan kevésbé művelhető földeket adták le, igen jó áron. A ki-