Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)

ELŐSZÓ

pes nagyságú városban átlag 5000, kisvárosban pedig 2000 lakos élt.

9 Az 1550 körül 11.6 millió lakosú Németországban,

10 ahol 10000-nél több volt a lakosok száma azt nagyvárosnak, ahol 4000 leieknél többen éltek, azt közepes városnak mondták.

11 Szeged tehát a közepes európai városoknál népesebb volt és ha nem érik kisebb-nagyobb csapások, hamarosan nagyváros lehetett volna. A Szeged ostroma után szétszéledt lakosság nagy része hamarosan visszatelepedett, úgyhogy az 1553-1554. évi dzsizje-adó beszedéséről 1555-ben készült összeírás szerint 1035 adózó nevét vették nyilvántartásba,

12 noha, mint ismeretes, ekkor még nem minden családfőnek kellett harács-adót fizetni. Pár évvel később, 1560-ban azonban, amikor a szandzsák-összeírás alkalmával mindenkit nyilvántartásba vettek, Szegeden már csak 689 családot találtak. A lakosság száma tehát majdnem a felével kevesebb lett mint 14 évvel korábban volt, de ennek okát nem ismerjük.

13 A következő húsz év alatt Szegeden a lakosság száma szinte változatlan maradt: 1570-ben az alább közölt összeírásban 691 és 578-ban 702 családfőt írtak össze.

14 A szandzsák-összeírásokról a kutatásaink során nyert eddigi ismereteinket nem akarjuk itt megismételni, ehelyett megemlítjük itt azokat a munkáinkat, melyekben ezekről már korábban írtunk: A budai szandzsák 1559. évi összeírása, Bp. 1977., A gyulai szandzsák 1579. évi összeírása, Békéscsaba, 1982., A budai szandzsák 15461590. évi összeírásai, Bp., A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása, Szeged, 2000. A fenti összeírásoktól eltérő egyik jellegzetessége a szegedi szandzsák 1570. évi összeírásának az, hogy a Szeged és a környékén levő pusztákon a szállások gazdáinak nevét és marháik számát helységenként összegezve nyilvántartásba vették. Ebből megúidható, hogy ezeken a szállásokon (összegezésünk szerint) 49380 szarvasmarhát tartottak. Ezek a helységek a rajtuk összeírt szállások számával együtt a következők voltak: Szeged 118, Móricgáttya 47, Majsa 15, Móra 11, Móka 9, Tajó és Bodoglár 4, Szentlászló 20, Csólyos 2, Átokháza 15, Horgos 8, Asszonyszállása és Üllés 22, Alsócsengele 8, Felsőcsengele 8, Szánk 8 és Horog 11. Az 1570. évi szegedi szandzsák-összeírás másik említésre érdemes jelentősége az, hogy elősegítette megérteni, egyes falvak és puszták az előző összeírásból miért maradtak ki. Ezeket a következő összeírás során azzal a megjegyzéssel vették nyilvántartásba, hogy „haridzs ez defter", azaz „defteren kívüli" falu vagy puszta. Szakály Ferenc Kiskunhalas török uralom alatti története megírásakor erre vonatkozóan így fogalmazott: „Hogy Halas 1570-ig hogyan kerülhette el a nyilvántartásba vé9 P. Williams: The Later Tudors England 1547-1603. (The New Oxford History of England) Oxford, 1995. 177. és P. Roberts: English and French Towns in the Sixteenth Century, in: Rodney Hilton's Middle Ages (Past and Present Supplements 2.), Oxford, 2007. 167. és S. Dimmock: English Towns and the Transition c. 1450-1550. uo. 275. 10 J. Landers im. 25. 11 P. Moraw: Von offener Verfassung zu gestalteter Verdichtung 1250-1490 (Propyláen Geschichte Deutschlands 3.), Berlin, 1985. 50. 12 Bécs, nat. Bibi. Türk. Hss. Mxt 603. Flügel 1339. 13 Isztanbul, Ba§bakanlik Osmanli Ar§sivi, Tapu defteri 332. 14 Uo. Tapu defterleri 554. és 570.