Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

kat készített a várható egyéb kiadásokról is.

75 Busbach Péter szerint a várható költségek 230 ezer és még 60 ezer ft-ba fognak kerülni.

76 Az országgyűlési pártok május l-jén vették előzetes tárgyalás alá a javaslatot. A mérsékelt ellenzék részéről hozzászólt Horváth Lajos, Veszter Imre, Bernáth Béla, Fenyvessy Ferenc, Gaál Jenő, Beöthy Ákos, Grecsák Károly és Apponyi Albert. Elhatározták, hogy általánosságban elfogadják a javaslatot, és a részletes vitánál az ellenzőkkel szemben támogatják Győrt. A Függetlenségi és '48-as Párt felszólalói Irányi Dániel, Polónyi Géza, Holló Lajos, Győri Elek és Eötvös Károly voltak, akik Szombathely, Arad és Besztercebánya igényét hangsúlyozták. A szabadelvűeknél Falk Miksa, Görgei Béla, Varasdy Károly, Boros Béni, Tisza Kálmán, Kubinyi Árpád, Kajuch József, Mohay Sándor, Hertelenszky Béla, Hannibál József és Andaházi László képviselők kértek szót és elfogadták a javaslatot annak részleteiben is.

77 így a főbb országgyűlési pártok előzetesen támogatták a javaslatot, ha a részletekben el is tértek egymástól, „de arra nézve körülbelül megegyeznek nálunk a vélemények, hogy a táblák decentralizációja által megkezdett s a felügyeleti jognak szabályozásával folytatandó kiépítése a magyar bírói szervezetnek, mint első lépés a reformok terén, elfogadható, ha azt nyomon követi a polgári és bűnvádi eljárások modern alapokra fektetett újjáalkotása." A javaslat két legvitatottabb pontja a jogegység és a bírói kény szernyugdíjazás volt. „A kérdés csak az, nem-e nagyobb a kár, melyet ily rendelkezés a bírói függetlenségen ejteni képes, mint az a haszon, melyet a törvénykezés ez által nyerni fog, vagy a szükség, mely ez irányba jelentkezik."

78 Az országgyűlés plenáris (országos) ülése 1890. május 2-án, pénteken kezdett hozzá a javaslat általános vitájához. Ebben először Chorin Ferenc (Szabadelvű Párt), az igazságügyi bizottság előadója szólalt fel. Ő is előadta, hogy az 1868. évi szabályozás elvi alapját az állam egységének megszilárdítása jelentette, emiatt a decentralizáció akkor szóba sem kerülhetett. Azonban „az ország, melynek sikerült egy hatalmas és nagy fővárost teremtenie, most azon feladattal áll szemben, hogy a vidéken is hatalmas központokat teremtsen, melyekből szintén kisugároznék a magyar állam hódító ereje [...]."

79 A másik indokot a pénzügyi élet hozta: 1868-ban e decentralizáció még túl költséges lett volna, azonban mostanra, az eljárási törvények megalkotása előtt a kérdés sürgetővé vált. Valamint, miként már említettük, a budapesti királyi tábla túlterheltsége is indokolta a szervezeti reformokat. Chorin elmondta, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, mivel nem szerencsés jelentős távolságokra helyezni a döntési székhelyeket az állampolgároktól. Elemezte a két pervitel jellegzetességeit; a hangsúly írásbeli perben az előadón, szóbeliben azonban az elnökön nyugszik; írásbeli perben a bíró az aktákból referál, míg szóbeli permenetnél a felek előadásai képezik a per alapját. Ráadásul az írásbeli per kötött bizonyítási rendszerű, a szóbeli viszont szabad. Mindezek a szóbeli KHI87-92. XXII. (1890) 773. szám. 130-132. p. PN 1890. április 28. (116. szám) esti kiadás 1. p. PN 1890. május 1. (119. szám) 1-2. p. PN 1890. május 3. (125. szám) 1. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 13. p.