Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET
guk módja szerint." Nem Eremitset, hanem a két testvért állította be áldozatként, s kérte felmentésüket. 1031 A harmadnap folytatódó perben a vádló és a védő nem kívánt válaszolni egymás perbeszédeire, így az esküdtek az elnöki jogi kitanítás után visszavonultak tanácskozni. Két órán át tanácskoztak Magyar Miksa mint az esküdtek főnöke vezetésével, majd a tárgyalóteremben ismét megjelenvén meglepő verdiktet tártak a bírák és a hallgatóság elé: arra a kérdésre, hogy elkövették-e a vádlottak a terhükre rótt cselekményt, igennel feleltek. Azonban a bűnösség kérdésében, az erős felindulásra hivatkozva, nemei mondtak, s ezzel a védelem álláspontját fogadták el, vagyis az elkövetők nem voltak beszámítható állapotban az ölési cselekmény kifejtésekor. A bírák ezután — nem tehetvén mást — meghozták az ítéletet, amelyben felmentették Sibulékat a vádak alól, a vizsgálati fogságból pedig szabadon elbocsátották őket. Az ügyész természetesen anyagi semmisségi panaszt jelentett be a Bűnvádi perrendtartás 385. §-a alapján, mivel szerinte a beszámíthatóság kérdésében tévesen alkalmazta a bíróság a büntető törvény rendelkezéseit [385. § (1) bek. c) pont]. Az özvegy jogi képviselője szintén semmisségi panaszt nyújtott be ugyanezen okból (arra az esetre szólt, ha a koronaügyész nem tartaná fenn a vádat a Kúria előtt). 1032 Ezzel a tárgyalás felmentő ítélettel véget ért, s a vádlott testvérpár fél év után nagy ováció közepett hazatérhetett. 1033 Az esküdtbíróság ezen ítélete (is) vegyes fogadtatásban részesült. A verdikt kihirdetése után a hallgatóság lelkesen éljenzett, az esküdtek pedig maguk is gratuláltak a terhelteknek. Az elkövetkező napokban a sajtótermékek rendre foglalkoztak az üggyel — ki elismerően, ki sztoikus csalódottsággal. A Szegedi Híradó például mérsékelten fogalmazott. Azzal próbálta indokolni az esküdtek döntését, hogy súlyos társadalmi igazságtalanságot kellett orvosolniuk: amikor a Kúria jogerősen Eremitsnek adott igazat mind az ellene indított büntető, mind a polgári perben, téves, mi több: igazságtalan ítéletet hozott. Ha a kúriai ítélet nem lett volna bírói tévedés, akkor mindez nem történik meg; ergo a társadalmi rendet éppen ezek a szerencsétlen bírósági határozatok bontották meg, s az esküdtszéknek kellett „helyretenni" az igazságot. Ugyanakkor kételyeket hangoztatott a tekintetben, hogy a bosszú, a harag és a gyűlölet gerjesztette erős felindulásban elkövetett emberölések ezentúl miként lesznek megítélendők: vajon rendre fel kell menteni a gyilkosokat? Mert végtére is a szegedi verdiktből ez következik... 1034 A Budapesti Hírlap teljes fegyverzetével kiállt a határozat mellett, s forrón méltatta az esküdtszék intézményét: „képtelen dolog az esküdtszékek ítéleteit a büntetőjogi elméletek szempontjaiból boncolni. A földi igazságszolgáltatás cselekvényei nem igen bírnak az isteni igazság fényes magaslatára emelkedni. De hogy a szegedi ítélet1031 SZN 1904. június 23. {154. szám). 9-10. p. 1032 SZN 1904. június 24. (155. szám) 6-7. p., SZH 1904. június 24. (148. szám) 6-7. p., Pesti Hírlap. 1904. június 24. (174. szám) 8. p. 1033 SZN 1904. június 26. (157. szám) 9. p., SZH 1904. június 26. (150. szám) 9. p. Megjegyezzük, hogy az ügy folytatásáról a kutatásaink jelen állása szerint nincs adatunk; a Magyar Országos Levéltárban remélhető további iratok megtalálása. 1034 SZH 1904. június 24. (148. szám) 1. p.
