Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET
Eremitsnek kedvezett, majd a szegedi ítélőtábla megváltoztatta az ítéleteket és Eremits bűnösségét, valamint a szerződés semmisségét állapította meg, harmadfokon azonban a Kúria mind a büntető, mind a polgári pert Eremits javára döntötte el. Ekkor telt be a pohár... 1027 Megjegyzendő, hogy Eremits egyéb uzsorapereinek se szeri, se száma nem volt: a védő indítványozta, hogy a beszerzett iratokból csak legalább minden tizediket olvassák fel, de ezt a bírói tanács elutasította. Szintén nem adtak helyt az özvegy jogi képviselője indítványának sem, aki Eremits „jószívűsége" és „nagylelkűsége" bizonyítása végett akart volna meghallgatásokat kezdeményezni. A bizonyítás befejezése után a bíróság megszövegezte és felolvastatta az esküdteknek felteendő kérdéseket. Ezen kérdéseket sajnálatos módon nem örökítették meg az általunk ismert források, de azt tudni lehet, hogy összesen 21 kérdést intéztek a juryhoz. Ezek egy része rendesen a cselekmény mikénti minősítésére (gyilkosság, szándékos emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, halált okozó súlyos testi sértés), másik része a bűnösségre vonatkozott. 1028 A perbeszédeket a törvénynek megfelelően a vádló kezdte meg. Számítván az esküdtek Eremitscsel szembeni ellenszenvére, felhívta figyelmüket arra, hogy nem állnak a törvény felett, így nem csupán saját lelkiismeretüknek vannak alávetve, hanem a jogrendnek is. Ezen üzenet nem volt véletlen: hivatkozott a szintén országos hírnevet szerzett Nyuli Mihály ügyére, akit a budapesti esküdtszék mentett fel korábban igen különös verdiktet hozva. 1029 Az érdemi vádbeszédben kifejtette álláspontját az előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés mellett, részletezte, hogy a bizonyítékok alapján nem igazolható az ijesztgetés szándéka, hanem kifejezetten megtervezett emberölésről volt szó. A terheltek esetleges felindultságát nem látta reálisnak, hiszen mindenben tudták, mit cselekszenek, képesek voltak mérlegelni cselekményeik következményeit. Az indító okot sem látta kétségesnek: a családon esett sérelem megtorlását célozta elhatározásuk, amelyet az 1901. évi választások után kialakult közhangulat is fokozott. 1030 A védő éppen az ellenkező okfejtéssel kezdte meg beszédét: ő az esküdteket óvva intette a jogászkodástól, és kizárólag az igazság szem előtt tartását kérte tőlük. Perbeszédének lényegét a beszámíthatóság kizárásának bizonygatása jelentette: a terheltek akaratát az elkeseredés és a pálinkázás befolyásolta. Kétségbe vonta a praemeditációt is mondván, hogy az elkeseredés ezt eleve kizárja. Oda konkludált, hogy a vádlottak nem voltak képesek az adott helyzetben felmérni cselekedetük életre veszélyes voltát — nem voltak beszámíthatók. Végezetül Eremits uzsorapereire és 120%-os kamataira hivatkozott, amelyből 271-et tartott számon és bizonygatott iratokkal. Azzal zárta szónoklatát a terheltek védelmében: „mennyi elkeseredés támadhatott föl szívükben akkor, midőn látták, hogy a földi igazságszolgáltatás nem tudja számukra megkeresni az igazságot. íme ők maguk szolgáltattak maguknak igazságot és vettek elégtételt a maSZN 1904. június 23. (154. szám) 8. p. SZN 1904. június 23. (154. szám) 8. p., SZH 1904. június 24. (147. szám) 6. p. Nyuly Mihály felmentése. ÜL 1900. június 30. (26. szám) 6-7. p. Lásd a következő §-t! SZN 1904. június 23. (154. szám) 9. p.
