Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET

célra beszerzett revolvert használtak, amelyekkel szabályosan agyonverték, majd lőtték a képviselőt. Az indító okot sem tagadták: apjuk (Sibul Próka) vagyonából való kiforgatása, az éveken át tartó pereskedés kálváriája s végül elvesztése miatt követték el a gyilkosságot.

1024 Az elkövetők — nyilván védőjük tanácsára — ugyan azt vallották, hogy nem megölni, csupán megijeszteni akarták családjuk tönkretevőjét, aki egy — egyébként az akkori hitelezők kijátszása érdekében kötött, színlelt — szerződést felhasználva megszerezte birtokaikat, s onnan őket erőnek erejével kiűzette. Az állítólagos ijesztgetéssel azt akarták elérni, hogy a sikertelen büntető, majd polgári perek után Eremits mégis visszaadjon valamit egykori földjeikből. Miután szép szóval ez nem ment, hatékonyabban kívántak fellépni. Az előadottak és az eset összes körülményei nyomán azonban világos volt — s később ezt az esküdtszék is megállapította —, hogy a szándék nem megrémítésre, hanem határozottan és korábban eltökélten ölésre irányult. Az is nyilvánvaló volt a jogban jártas hallgatóság számára, hogy teljes belátási képességgel, tervszerűen cselekedtek a megelőző italozás ellenére. Az orvos szakértők (Spitzer Mór, Róth Ignácz és Venovich Gyula) vallomásaikban meg is erősítették ezt. Bűnösséget kizáró elmezavart nem tapasztaltak egyik vádlott esetében sem, legfeljebb utóbb az alkoholtól való elvonás miatti tüneteket. A megidézett fegyverszakértők (Faragó Jenő és Matuskovich Imre) pedig azt állapították meg, hogy a revolver kifogástalanul működő, alkalmas eszköz volt az ölési cselekmény véghezvitelére.

1025 Az Eremits-gyilkosság tanúinak kihallgatása sem hozott új fejleményt. A bíróság idézte és meghallgatta Nothum Henrik 25 éves kereskedőt, aki segíteni próbált a lépcsőjén haláltusát vívó áldozatnak, de sikertelenül, mivel megfélemlítés hatására elmenekült; valamint Jurász Bogdán (18) kereskedőinast, Milonkovics István (54) nyomdászt, Spiegel János (28) hentest, Walter József (17) fűszerkereskedő-segédet, Dakokta Elexa (53) magyarul nem tudó (!) nagykikindai tanítót, Risztics Sándor (43) pincért, Alt [Alb?] József (51) vendéglőst, Subily [Csobity?] Száva (33) pásztort, Eiler József (24) napszámost, Klaity Elekné (56) napszámost, Molity László (35) kocsmárost és Kragity György (58) gazdálkodót. Szabó Etel (28) pincérlány, Darvacski Pál (életkora ismeretlen) kocsmáros és Szendeff Tamás (25) mészáros nyomozati vallomását pedig — ők jelen nem lévén — felolvasták.

1026 A terheltek 73 éves édesapja nem kívánt vallomást tenni. Másnap a bíróság az eljárást a védelemnek kedvező okiratok ismertetésével folytatta. Ezek bírósági ítéletek voltak, amelyek 1886-ban és 1897-ben folyamatban volt perekben születtek. Ezekben az öreg Sibul megpróbálta visszaszerezni vagyonát: először csalás és okirathamisítás vádjával büntetőeljárással próbálkozott uzsorása ellen, majd az 1886. január 25-én létrejött, színlelt adásvételi szerződés megsemmisítéséért indított keresetet — de mindhiába. Mindkét perben az első fokon eljáró törvényszék 1024 SZN 1904. január 6. (5. szám) 7. p., január 8. (7. szám) 6. p., június 22. (153. szám) 7-8. p., SZH 1904. január 6. (5. szám) 7. p. 1025 SZN 1904. június 22. (153. szám) 8. p. 1026 SZN 1904. június 22. (153. szám) 9. p., SZH 1904. június 22. (146. szám) 7. p., Pesti Hírlap. 1904. június 22. (172. szám) 16-17. p.