Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ
A koronaügyész-helyettes arra a kérdésre: vajon jobbá tette-e az igazságszolgáltatást az esküdtbíráskodás, határozottan nemmel felelt. Szerinte a jogban való jártasság, a szakszerűség sine qua no/ija a bíró jellemének, s ezt bizonyítja az 1874. évi XXXIV. tc. is, amikor a zugírászatnál a szakszerűség hiányát büntetőjogi szankcióval értékeli. „Az állam közérdekű ügyekben csak a szakképzett elemeket engedi érvényesülni s a charlatanokat és dilettánsokat a küzdőtérről kiszorítja." Majd folytatta: „túlzás nélkül állíthatom, hogy egyedül a bíráskodás az, ahonnan nemcsak nincs száműzve a dilettantismus, hanem ellenkezőleg, az állam pénzbírság terhe alatt szorítja az ahhoz nem értő polgárokat a bíráskodásban való részvételre." Az ilyen bíró ráadásul nem is tartozik felelősséggel határozatáért, mi több: az ítélet perjogi aritmetikai szabályai miatt még csak nem is bírálhatja felül a Kúria. Vargha Jhering nyomán felhívta a figyelmet arra, hogy az ítélkezés speciális gondolkodásmódot igényel, amelyet a hivatásos bíró is gyakorlattal sajátíthat el: ezzel a törvény iránti engedelmesség nála szokássá válik. Ilyen praxisra azonban az esküdt nem tehet szert. Azt az érvet sem fogadhatta el, hogy az esküdtbíráskodás terjeszti a jogi ismeretet az állampolgárok között: „ha az esküdtszéki intézményből a felnőttek számára jogi szemináriumokat akarunk csinálni, akkor valóságos vivisectiót végzünk az igazságszolgáltatás testén". Nem hitt abban sem, hogy az esküdtszék függetlenebbül ítélne, mint a szakbíróság: „alkotmányos országban, parlamenti felelősség és sajtószabadság mellett azonban, aki a szakbíróságot a kormány befolyásolásától félti, s az ellen harcol: az Don Quijotte küzdelmet folytat." Vallotta, hogy nincs és nem is lehet olyan korrumpált kormányunk és szolgalelkű bíróságunk, amely az igazságszolgáltatást erkölcstelen politikai célokra használná fel. De oka sincs rá: hiszen a perek nagy része távol áll a politikától. Ha pedig oly idő jönne, amikor a bűnperek döntő része politikai színezetet kap: akkor liberális intézmények sem lesznek, s velük együtt az esküdtszék is eltűnik. A jury függetlenségét testetlen jelszónak, naiv felfogásnak tartotta. 990 Az ítélethozatal lélektanának vizsgálatával mutatta ki a szakbíróság felsőbbrendűségét. A bizonyítási eljárás alatt az ítélet meghozatalában szerepet játszik a figyelem, az emlékezet s az emlékezet anyagának logikai feldolgozása, aminek külső megjelenési formája: az esküdtek határozata. A szakbíró ítéletét a pro és kontra szóló bizonyítékok egybevetésével, mérlegelésével hozza meg, s ezen eljárása az indokolásból ellenőrizhető, amelyet a bíró a posteriori fogalmaz meg. Nem így az esküdt! Indokolása a verdiktnek nem lévén, ellenőrizni a juryt lehetetlen: vox populi vox Dei. Az eljárás alatt a hivatásos bíró elméje — jogi szaktudásának köszönhetően — szelektál: a tudata küszöbe fölé emeli a lényeges körülményeket, míg az irrelevánsakat nem engedi megzavarni őt. Amit pedig appercepció tárgyává tett, azt mind fel is használja. A nem judiciózus bíró azonban logikátlan bíró; figyelme nem természetes, hanem mesterkélt, spontán, forrását csupán az érzelmekből meríti. Az érzés pedig — mely az esküdtek padját elfoglaló személy lelkületét betölti — a bizonytalanság érzése. 990 Vargha Ferenc: Az esküdtszék. II. JK 1905. április 7. (14. szám) 114-117. p., lásd még: G-n: Az esküdtek igazmondása. MJÚ 1903. december 15. (24. szám) 478. p., Nyuly Mihály felmentése. ÜL 1900. június 30. (26. szám) 6-7. p.
