Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ
A „szuggesztibilisebb" esküdtben minden új benyomás más színt kölcsönöz az érzelemnek, s így a főtárgyalás alatt folyton változik a lelkülete. Azonban a cikkíró az állandó, „energikusabb" lelkű s nem változékony jellemű esküdt ítéletét sem tartotta értékesebbnek a „szeszélyes, változékony laikus bíró" ítéleténél, mivel végül is szintén a prioritásra jutó érzelmei alapján ítélkezik. Erre igaz az intellektuális érzelmek irradiációjának törvénye, amely a domináns benyomás eluralkodását hirdeti az érzékelés folyamatában. így valamely érzelem alapján ítél a laikus és nem a törvény szerint. A hivatásos bírák gondolkodását sablonszerűnek vélik sokan — s éppen ezt a jellemzőt tekintette Vargha az igazság megállapítása legerősebb garanciájának: „ez koncentrálja a bíró figyelmét a dolog lényegére, s ez akadályozza meg, hogy figyelmét pusztán érzelmek kormányozzák.""' Az ítélet meghozatalakor az emlékek felidézése, a bizonyítás anyagának rekapitulációja jut jelentőséghez. A bírói tanácsot ebben segíti a főtárgyalási jegyzőkönyv. Az esküdteknek viszont nincs ilyen írott feljegyzésük, „ezek csaknem kizárólag emlékezetüknek sovány s érzelmektől meghamisított raktárára vannak utalva". Nem képesek megítélni azt sem, mi volt lényeges információ a perben, mivel „ezt csak a szakbíró s a chablonszerűen működő agy képes megítélni, vagyis az az iskolázott, fegyelmezett s begyakorolt elme, melytől az esküdtszék barátai meg akarják szabadítani az igazságszolgáltatást." A vallomások és szakértői vélemények kaleidoszkópikusan vonulnak fel a laikus szemei előtt, ezekből a történelmi igazságot nem tudja kihalászni — állította a cikkíró. Figyelmeztetett: a jury habár demokratikus összeállításában, arisztokratikus érzelmeiben. Erre számít a védő, midőn a captatio benevolentiaet alkalmazza. Egy szuggesztív beszéd — miként Periklész, Hannibál, II. Frigyes és Napóleon is alkalmazta — nagy hatással van a hallgatóságra. Ehhez járul még az intermentális érintkezésekből és a sajtóból származó befolyás. A rövidre szabott elnöki fejtegetés Vargha szerint nem pótolhatja a szaktudást. Abból a kapcsolódó jogkérdések megfelelő elsajátítása nem lehetséges. Ezért odáig ment, hogy kijelentette: „esküdt csak jogvégzett ember lehet". És végezetül említette a Kúria tehetetlenségét: a verdikt szűkszavú ténymegállapításait nem bírálhatja felül (csak alaki sérelem esetén). Ha pedig az esküdtszék valamire nemmel felelt, akkor ott még ténymegállapítás sincsen, tehát az anyagi jog megsértése miatt revízionális kérelmet nem is lehet benyújtani. Mindezek alapján Vargha Ferenc arra a következtetésre jutott, hogy jogkérdések eldöntését laikusokra bízni nem lehet. De a ténykérdés megoldására sem tartotta őket alkalmasnak, mivel az esküdtek szuggesztibilisek, az érzelemi elem uralkodik lelkületükben. 992 Heimann Jenő nem tartotta eléggé érettnek Magyarországot az esküdtbíráskodás kiterjesztésére. Egy országos figyelmet kiváltó szegedi felmentő verdikt elemzése nyomán rámutatott: „az esküdt nem bíró, hanem ember, ki mint ilyen a vádlottban szen991 Vargha Ferenc: Az esküdtszék. III. JK 1905. április 14. (15. szám). 124-126. p., lásd még: Révay Bódog: A népakarat az esküdtbíróságnál és rendes bíróságoknál. I. rész. A Jog. 1900. június 3. (22. szám) 174-175. p., II. rész. A Jog. 1900. június 17. (24. szám) 188-189. p., III. rész. A Jog. 1900. június 24. (25. szám) 198-199. p. 992 Vargha Ferenc: Az esküdtszék IV-V. JK 1905. április 21. (16. szám). 134-137. p.
