Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ

esküdtlajstromot kap, amelyből akár a vád, akár a védelem kizárhatja az értelmes középosztály polgárait. Ezért az esküdtszéki szervezet máris reorganizációra szorul — vélekedett Bleuer. Bródy Ernő szerint azonban „a magyar paraszt okos, józan gondolkodású".

986 Kármán Elemér is kiállt a parasztesküdtszékek mellett. Azzal érvelt, hogy a juryba. bekerült földművelő általában vagy községi bíró, vagy legalábbis tanácsbeli volt már, s így részt vett a nép ügyeinek intézésében. Szerinte az ilyen esküdtet a vádló és a védő beszédei nem tévesztik meg annyira, mint a városlakókat, mert „helyesebb a judiciuma a parasztnak". Ráadásul a földművelő esküdt ebbéli mivoltát megtisztelőbbnek érzi, mint a városi polgár. Lelkiismeretes és nem önfejű, s nem kapható szenzációs felmentésekre. „A független földbirtokos és a művelt iparos mellé oda kell állítani az értelmes parasztot is. Akkor lesz egészséges a bíráskodás levegője". Az angolok is mondják: good and loyal man ofthe countyl

961 Edvi Illés Károly legnagyobb hibának azt tartotta, hogy a Kúria nem rendelkezett az eljárásban azon jogosítványokkal, amelyekkel a törvényszék igen a helytelennek tartott esküdtszéki határozattal szemben. Zsitvay Leó a rossz tárgyalásvezetésben jelölte meg a fő bajt. Továbbá a semmisségi panasz azonnali bejelentésének kötelezettségét is vitatta: ha nem nyomban kellene nyilatkoznia a védelemnek és a terheltnek, akkor kevesebb volna az alaptalan semmisségi panaszok száma.

988 Az esküdtszék elleni támadás szakmai tetőpontját azonban Vargha Ferenc koronaügyész-helyettes 1905-ben közzétett cikksorozata jelentette. Abból indult ki, hogy a jó bírótól három aranytulajdonság kívántatik meg: a jogászi tudás, a kellő pszichikai és logikai képesség és végül az, hogy a meghozott ítélet technikájánál fogva alkalmas legyen a felülvizsgálatra. Ami a laikus elem jogászi tudását illeti, abban már a franciák sem bíztak, amikor 1791-ben bevezették az esküdtbíráskodást. Ez az oka annak, hogy csak a ténykérdés megítélését bízták az esküdtekre, a jogkérdésben a szaktanács döntött. Ezzel szemben az osztrák és a német modelleket követő perrendtartásunk természetességgel utalta a jury hatáskörébe mind a tény-, mind a jogkérdést. Vargha a bíráskodásban azonban mindenütt a szakszerűséget követelte, szemben azokkal, akik ezt veszedelmesnek tartották. Végül oda konkludált, hogy „ez az intézmény a kultúr-ember minden alkotásával, s társadalmi berendezkedésével s azok psychologiájával homlok egyenest ellenkezik".

989 986 Az esküdtbírósági rendszer hiányairól. Jogászegyleti vita. JK 1904. március 4. (10. szám) 80-82. p., Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai. MJÉ 235. Budapest, 1904. Felolvastatott: 1904. február 20. 4-10. p. Hozzászólók: Edvi Illés Károly (13-15. p.), Zsitvay Leo (16-20. p.), Bródy Ernő (2124. p.). 987 Kármán Elemér: Néhány szó a paraszt-esküdtekről. JK 1904. március 25. (13. szám) 106-107. p., a vidéki bíráskodásról lásd még: Buchwald Lázár: A vidéki esküdtszékek működéséről. ÜL 1900. március 10. (10. szám). 6-7. p. 988 Az esküdtbírósági rendszer hiányairól, i. m. [986. jz.], 81. p., lásd még: Doleschall Alfréd: A Bűnvádi perrendtartás életbeléptetése előtt. II. ÜL 1899. július 1. (26. szám) 5-7. p., III. ÜL 1899. július 8. (27. szám) 3-4. p., IV. ÜL 1899. július 15. (28. szám) 2-3. p., V. ÜL 1899. július 22. (29. szám) 3-4. p., VI. ÜL 1899. július 29. (30. szám) 3-4. p., Sánta Elemér: Felsőbírósági döntések esküdtbírósági bűnperekben. I. ÜL 1900. november 10. (45. szám) 5-6. p., II. ÜL 1901. január 19. (3. szám) 4-6. p. 989 Vargha Ferenc: Az esküdtszék. I. JK 1905. március 31. (13. szám) 105-106. p. Lásd még különnyomatban: Uő: Az esküdtszék. Budapest, 1905. I. rész: 3-8. p., II. rész 8-17. p., III. rész 17-27. p., IV. rész 27-34. p., V. rész 34-36. p.