Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ

XI. FEJEZET AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ 1. § AZ ESKÜDTSZÉKEK ATAVIZMUSA Az esküdtbíráskodást nagy várakozás előzte meg, amelyet vegyes értékelések követtek. Az elméleti jogászok pozitívan, a gyakorló jogászok olykor kritikusan nyilatkoztak a jury intézményéről. E helyütt a szakirodalomban megjelent negatív észrevételekből és nyilatkozatokból válogattunk. Még az esküdtszéki reform életbeléptetése előtt panaszkodott Finkey Ferenc arra, hogy „a jury 30 éves fennállása daczára sem tudott nálunk valami nagy népszerűséghez jutni, s még ma is a nagyközönség előtt meglehetősen idegen intézményként tűnik fel". Ennek okát abban látta, hogy az esküdtszék hatáskörét szűkre szabták és az országban csak tizenegy városban működött. Hivatkozott Glaser német jogtudós hasonlatára: „hogyha valahol csupán sajtóügyekre nézve van az esküdtszék alkalmazásban, ez oly egyedül álló fához hasonlít, mely egy viharnak kitett pontra ültettetvén, nem képes egymagában az idők viszontagságainak ellentállani s elpusztul, holott a legzordonabb helyen is, ha több ilyen fa együtt van, az idő viszontagságainak daczára is nőnek és erősödnek." A sajtóesküdtszéket inkább politikai, mint sem jogi intézménynek tartotta.

980 Már 1900 júliusában, fél évvel a Bp hatályba lépése után publikáltak az esküdtszék ellen. A Jogtudományi Közlöny mérsékelten és elnézően bírált, s az adódó hibákat inkább a rendszer kiforratlanságában és a perrendtartás egyes hibáiban, sem mint az esküdtekben vélte megtalálni. Az egyik ilyen kritikai pontot abban állapították meg, hogy a Bp nem enged kérdést az enyhítő körülmények iránt, „s így az esküdt magas büntetési maximumaink mellett előre megközelítőleg sem lehet tájékozva a kiszabandó büntetés mértéke iránt. [...] Az esküdt, megriadva a szigorú közvádtól inkább felmentésre szavaz, sem hogy az ő szavazata folytán a bíróság a maximum és minimum közti széles latitude felhasználásával túlszigorú büntetést szabjon ki." Máskor a tárgyalás vezetését vagy a kérdések hibás szövegezését találták a téves döntés forrásául. Mindenesetre az ismeretlen szerző bizakodó volt: „nem szabad hibáztatnunk a kezdet nehézségeivel küzdő esküdtek esetleges tévedéseiért az esküdtszéki intézményt".

981 Két évvel az esküdtszékek hatáskörének kiterjesztése után 1902. december 13-tól 1903. január 17-ig a Magyar Jogászegyletben fórumot tartottak, amelynek dicsérő állásfoglalásával szemben Kármán Elemér szombathelyi ügyészségi aljegyző fejtette ki 980 Finkey Ferenc: Az esküdtszék a magyar büntető eljárásban. JK 1898. november 4. (44. szám) 309. p., lásd még: Günther Antal: Esküdtszék és sajtódeliktum. ÜL 1897. május 15. (20. szám) 1-2. p., lásd még: Doleschall Alfréd: A Bűnvádi perrendtartás életbeléptetése előtt. I. ÜL 1899. június 24. (25. szám) 34. p. 981 Az esküdtszéki intézmény ellen. JK 1900. július 6. (27. szám) 209. p.