Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ

észrevételeit az esküdtbíráskodással szemben. Adatokkal igazolta, hogy az esküdtszék előtti eljárás inkább kivételes jellegű, mivel csupán 15 ilyet folytattak törvényszékén 1900-ban és 1901-ben is, 1902-ben pedig 13-at szemben a 300-on felüli szakbírói íté­lettel. Ezen kevés eljárásról sem volt emelkedett véleménye. Nézete szerint a magyar büntetőeljárásban kétféle igazságot szolgáltattak: az esküdtszékét és a szakbíróságét. A kettő gyakorlata ugyanis szemben áll egymással az egyes anyagi jogintézmények alkal­mazása tekintetében. Ráadásul az elsőbírói ítélet meghozataláig terjedő eljárást felette hosszadalmasnak tartotta. Függött az elbírálás ideje az ülésszakok beosztásától, „ha pedig az eljárást a Curia megsemmisítette, az ügy valóságos tengeri kígyóvá fajul". Továbbá rámutatott: az egyes tárgyalások is túl hosszúra nyúlnak a terjengős bizonyításfelvétel miatt. 982 Többen a szakbíróságok helytelen kérdésfeltevésével igyekeztek az esküdtszéket menteni: ezt Kármán egyértelműen elutasította, mivel a kérdésfeltevés valósággal sab­lonossá vált, amelyet a szakirodalom is elősegített. Az elnök sem tehető felelőssé azért, mert az esküdt nem érti meg az összefoglalást és a ki tanítást: „tart egy tudomá­nyos előadást, amely mennél jobb, az esküdt annál kevésbé érti meg, ha meg népszerű — mint azt némelyek kívánják —, az esküdt azt jegyzi meg belőle, ami felesleges és nem a lényeghez való. [...] Soha nem találtam olyan esküdtet, aki a beszámíthatóság épp akkor felmerült kérdését csak meglehetősen megértette volna." A nyilvánosság elvének beteljesülését sem fogadta pozitívan: „ez a nyilvánosság — írta —, a nagyobb érdeklődés éppen kára az igazságszolgáltatásnak". Szerinte ez csak a védők szereplési vágyát fokozza, amely megtéveszti az esküdteket. S végül hozzátette: az esküdtszék általában szolidáris a terhelttel annyiban, hogy nem kívánja reá a legsúlyosabb büntetést alkalmazni, ezért inkább felment, vagy enyhébben minő­sít, semmint engedné, hogy a szakbíróság szigorú szankciót alkalmazzon. 983 Finkey Ferenc egy írásában a hivatalnokbírákat támadta, okolva őket az esküdt­széki hibákért. 984 Ezt a kritikát Pazar Zoltán nyitrai törvényszéki bíró utasította vissza, s hangsúlyozta: a szakbíróság az esküdtek verdiktjét az elnöki fejtegetés és a kérdések feltétele útján befolyásolhatja. O mint gyakorló bíró a fejtegetést hasznosnak és bevált­nak tartotta. A problémát abban látta, hogy „akadnak esküdtek, akik nem figyelve es­küjök szövegére, azt hiszik, hogy verdictjük hozatalánál csupán lelkiismeretükkel kell számolniok, ellenben a törvénnyel törődniök nem kell". 985 .Több irányból érte kifogás az ún. parasztesküdtszékeket: Bleuer Samu egy jo­gászegyleti vita alkalmával rámutatott: „ a paraszt ember egy bűneset concis tényállá­sát elbírálni nem tudja. [...] Csak attól az esküdtbíróságtól féltem az igazságot, mely­nek minden bírája földműves". Állítása szerint a törvényszékeink legalább fele olyan 982 Kármán Elemér. Tanulságok az esküdtbíróságaink hároméves működéséből. JK 1903. augusztus 21. (34. szám) 283-285. p. 983 Kármán [982. jz.], 285-286. p., lásd még: Bárány Gero: Meglepő verdictek. A Jog. 1900. szep­tember 30. (39. szám) 273-274. p., Bálint Lajos: Az esküdtszék hatásköre. ÜL II. 1899. november 18. (46. szám) 2-4. p., III. ÜL 1899. november 25. (47. szám) 1-3. p., IV. ÜL 1899. december 2. (48. szám) 4-5. p., V. ÜL 1899. december 9. (49. szám) 2-3. p., VI. ÜL 1899. december 16. (50. szám) 2-4. p., VII. ÜL 1899. december 30. (52. szám) 3-4. p. 984 Finkey Ferenc: Esküdtbíróság és hivatalnokbírák. JK 1903. szeptember 18. (38. szám) 313-315. p. 985 Pazar Zoltán: Esküdtbíróságaink működése. JK 1903. október 30. (44. szám) 365-366. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom