Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
Észrevételezte az éves lajstromok novemberben történő összeállítását is: ekkor már a majdnem tárgyalandó ügyekhez lehet igazítani az esküdteket. Ha gusztus szerint lehet kiszemelni a bírákat, akkor ők nem függetlenek, hanem „szemenszedett bírák" lesznek. Bírálta a kormány szabadelvűségét: „hirdetik mindig a legszebb eszméket, amint azt hallottuk többször az igazságügyminiszter úr részéről, de aminek hátterében azután nincs más, mint: Macht geht vor Recht [A hatalom a jog előtt jár]." Szerinte a szabad sajtót is elnyomja a javaslat. 921 Erdély Sándor az általános vita bezárásaképpen a felvetésekre válaszolt. Polónyi nyereségvággyal kapcsolatos kifogását illetően nem aggódott: a szöveget a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. tc.-ből vették át, tehát nem példa nélküli. A köztisztviselők felvétele pedig azért került a javaslatba, mert egyébként nem lenne mindenütt elegendő számú magyarul író-olvasó polgár. Az összevonás joga is pontosan e miatt került a 34. §-ba. A köztisztviselők a nem politikai jellegű perekben nem veszélyesek, politikai ügyeket pedig az ítélőtáblák székhelyein fognak tárgyalni, ott pedig sok az esküdtképes polgár. A „fekete kabinettel" (cabinet nőire) kapcsolatban hangoztatta: olyan személy a minisztériumban, aki a sajtóban politikai bűncselekmények után kutakodna, nincs. Ha politikai ügy indul, akkor az ügyészségnek kell az Igazságügyi Minisztériumot megkérdeznie: engedélyezik-e. Ilyesmi már valóban fordult elő, például a Tribuna, a Zasztava, a Trpstva, a Magyar Néplap és a Vörös Irány című lapok ellen. De nem saját kezdeményezésből! 922 A kiválasztáshoz szólva: az 1867. évi megoldás is lényegében kijelölés, mégsem panaszkodott ellene senki. A tervezett eljárás menetét ismertetve cáfolta, hogy a listát már novemberben megszerkesztenék, s előre lehetne tudni, mikor ki lesz esküdt. A szelekció ellenségei abból indultak ki véleménye szerint, hogy egy céltudatos, önálló, független szelegáló bizottság meg nem alkotható. Okként a korrupciót jelölték meg. Azt is mondták: Magyarország fertő. De ez szerencsére éppen ellenkezőleg áll. Ezek alapján javasolta a javaslatot elfogadni, Holló Lajos indítványát pedig elvetni. 923 Az elrendelt szavazás el is vetette Holló indítványát, a törvényjavaslatot részletes vita tárgyául a többség elfogadta. A részletes tárgyalásban az első három szakaszt nem kifogásolták. A 4. §-nál Schreiber Frigyes terjesztett elő először módosító indítványt: e szerint az (1) bekezdés helyett azt javasolta felvenni, hogy „esküdt csak az a magyar honos férfiú lehet, aki az alaplajstrom egybeállításának évében életkorának 26. évét betölti, írni és olvasni tud, és az állam hivatalos nyelvét, Fiumében pedig az olasz nyelvet érti." Nyilvánvaló volt, hogy módosítását a nemzetiségekre tekintettel ajánlotta a Ház figyelmébe. Sághy Gyula stiláris módosítást javasolt: az „írni és olvasni tudja" kifejezés helyébe illesztessék az „azon írni és olvasni tud" megfogalmazás. Egyébként viszont ellenezte Schreiber módosítványát: magyarul minden esküdtnek tudnia kell. 924 Gr. Batthyány Tivadar Fiume képviselőjeként azért kardoskodott, hogy a 4. § 2. pontjába — az oklevél alapján minősítettek közé — vegyék fel a hajóskapitányokat is. KHN96-01. VI. (1897) 138-140. p. KHN96-01. VI. (1897) 141-142. p. KHN96-01. VI. (1897) 143-144. p. KHN96-01. VI. (1897) 145-147. p.
