Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

nosítás lehetőségét elvetették, mivel a választójog politikai természetű, az esküdtszék ellenben bíráskodik.

890 Beható vizsgálat után a kiválasztás elvét is magáévá tette a bizottság, mivel a kvalifikációval rendelkező férfiak nem mindegyike bír megfelelő tulaj donságokkal. Ezért a törvényi kvalifikációs vélelem mellé szelekció alkalmazása szükséges: erre a sorsolás nem megfelelő megoldás, mivel veszélyt rejtene magában úgy az állami közrendre, mint a terhelt érdekeire. A kiválasztási rendszer egyébként is nemzetközileg bevált intézmény: Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Ausztriában, valamint az Amerikai Egyesült Államok legtöbb tagállamában alkalmazzák.

891 Azonban a kiválasztási eljárást már lényegesen módosították. A tervezet eredendően az önkormányzati elemekre szándékozott bízni a szelekciót, azonban ezzel szemben a bizottság a három bizalmi férfiból és egy bíróból, valamint bíró elnökből álló megoldást emelte be a javaslatba. E vegyes rendszer indokát abban találták meg, hogy kizárólag bírákra bízni a kiválasztást nem szerencsés, mivel ezzel őket politikai befolyással vádolhatnák. Ugyanakkor a tisztán önkormányzati tagokból álló „szelegáló bizottságot" feltétlenül megerősítendőnek vélték a függetlenség felől biztosított igazságszolgáltatási résztvevőkkel. Az eredeti, az esküdtbíráskodást egy meghatározott országrészben miniszteri rendelettel felfüggeszteni engedő 35. § iránt aggodalmak ébredtek a bizottság tagjaiban, s végül a miniszter hozzájárulásával az egészet törölték is. A tervezet ugyan nyújtott biztosítékokat, de ennek ellenére alkotmányossági kifogást fogalmaztak meg vele szemben, mivel alkotmányunk nem ismerte el, hogy törvényben létesített intézményt rendelettel szüntessenek meg. Ráadásul a 35. és 36. § bizalmatlanságot keltett volna a juryvel szemben a lakosságban. Az esküdtszéket egyébként is nyomatékos kautélákkal vették körül a javaslatban, nem volt szükség a kormány általi felfüggesztésre. A kormány egyébként is fordulhat az országgyűléshez rendkívüli körülmények esetén a felmerülő helyzet orvoslása érdekében.

892 A bizottsági jelentés részletes indokolásában a javaslat számos pontjának módosítását olvashatjuk. A 2. § (1) bekezdésébe felvették az esküdtbíróság elnöke helyettesének kijelölési módját, a 4. §-ba pedig az akadémia tagjainak, a lelkészeknek, a felsőbb művészeti vagy más felsőbb szakiskolát végzetteknek és a középiskolai záróvizsgát teljesítetteknek a kvalifikációját. Az 5. §. 2. pontjába beiktatták, hogy a hivatalvesztés csak az ítéletben megállapított időtartam alatt minősül kizáró oknak.

893 A 6. §-ban az esküdtek köréből kizárták még a minisztereket, a főispánokat és a budapesti főpolgármestert. A 7. §-t csak stilárisan módosították, a 8. §-ba beemelték, hogy a mentesség évről évre megújítandó. A 9. §-ban az alaplajstrom megszerkesztését júliusról májusra helyezték át.

894 A 13. § eredeti szövegezése szerint az alaplajstromot késedelem esetén a főispán állíthatta volna össze, ez viszont ellenkezett az 1869. KHI96-01. VII. (1897) 166. szám. 13-14. p. KHI96-01. VII. (1897) 166. szám. 15. p. KHI96-01. VII. (1897) 166. szám. 16. p. KHI96-01. VII. (1897) 166. szám. 17. p. KHI96-01. VII. (1897) 166. szám. 18. p.