Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

IX. FEJEZET AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897) 1. § AZ ESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS BEILLESZTÉSE A BŰNVÁDI ELJÁRÁSBA Miként az előzőekben bemutattuk, a 19. század végére az esküdtszék intézményének Magyarországon is volt már hagyománya. Ugyan az 1843. évi büntetőeljárási javaslat tárgyalásakor a karok és rendek tábláján a vármegyék 28:22 arányban megszavazták a részben Deák Ferenc kezdeményezésére megtervezett esküdtszéki rendszert, azonban a konzervatív főrendek nemet mondtak az egész javaslatra.

840 Néhány év múltán, az 1848. évi alkotmányozás folyamatában a sajtótörvény mégis életre hívta az esküdtszéket — még ha csupán a sajtóvétségek felett ítélendő is. Deák Ferenc 1848. április 29-én kelt rendelete az első esküdtszéki eljárást részletező jogszabályunk volt, amelyet azonban a forradalom után következő események okán a gyakorlatban — két pozsonyi esettől eltekintve — nem alkalmazhattak. A sajtóesküdtszék reneszánsza a kiegyezéssel azonnal eljött: 1867. május 17-én az igazságügyi reformernek számító Horvát Boldizsár ismét életre hívta, és az általa megalkotott, majd számos alkalommal kiegészített rendelet egészen 1900-ig — pontosabban a Bűnvádi perrendtartás (1896. évi XXXIII. tc.) életbe lépéséig — hatályban állt.

841 Érdekes és érdemes megemlíteni, hogy a Buda és Pest városok területén való kisajátításokról szóló 1868. évi LVI. tc. a vitás kártalanítási esetek rendezésére francia mintára szintén esküdtszéket alkalmazott, így azok egy rövid időre a magánjogban is megjelentek.

842 Az 1881. évi kisajátítási törvény azonban már nem vette át ezt az intézményi megoldást. Mégis: a bűnvádi eljárás teljes kodifikációjának történetében az esküdtszék csak igen későn, Szilágyi Dezső minisztersége alatt szerzett legitimációt, míg a korábbi tervezetek — az utolsó 1888-ban — azt elvetették. A már bemutatott, s mérsékelt vélemények szerint is lángelméjű Szilágyi új alapokra fektette a kodifikációt, helyet biztosítva abban az esküdtbíráskodásnak is. Szilágyi Dezső esküdtszékek iránti tisztelete első angliai tanulmányútja alatt keletkezett, még fiatal igazságügy-miniszteri osztálytanácsos korából. Röviddel a kiegyezés után tett körútja során az angol büntetőeljárásról igyekezett ismereteket szerezni. Indulásakor még nem volt igazán az esküdtszékek híve: „Én megvallom, meglehetős pessimista voltam a jury intézményére nézve. Lelkesedéssel nem viseltettem az intézmény iránt. [...] A tapasztalásom körébe eső példák megerősítettek kételyemben. 840 Both 1960 [3. jz.], 5-7. p., Stipta 1998 [21. jz.], 133-134. p. 841 A m. k. igazságügyministeriumnak 1867. május 17-én 307/eln. sz. a. kelt rendelete a sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékek felállítása iránt. MRT 1867. II kiadás. Pest, 1871. 89-115. p. 842 Ruszoly József: A kisajátítás törvényi szabályozásának története Magyarországon (1836-1881). in: Uő: Tíz tanulmány a jog- és alkotmánytörténet köréből. Szeged, 1995. 81-82. p., Held Kálmán: Esküdtszéki eljárásunk kisajátítási ügyekben. MT 1872. július 30. (31. szám) 255. p.