Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

[...] Egyet azonban erősen hittem; azt, hogy a jó bíró sokkal többet ér a jó esküdtnél" — írta úti beszámolója elején. Angliában azután negyven jogesetet hallgatott meg, s ezekben a verdikteket legtöbbször nézetével egyezőnek találta. Rá kellett ébrednie: „kétségbevonhatatlan tény előttem, hogy a jury, legalábbis Angliában, egy becsületes és igazságos büntető törvénykezés főtényezője."

843 Hazatérvén a véleménye és hozzáállása a kezdeti ellenkezőjére változott. „Anglia példája tökéletesen meggyőzött arról — fogalmazott eredményei között —: hogy az esküdtszéki rendszernek jó büntető igazságszolgáltatás lehet eredménye. És nem hihetem azt — legalábbis elvben — hogy ez intézményre, bármely ország az égtől privilégiumot nyert volna. A legtöbb akadály mindenesetre az, hogy a törvényhozás csak a külső feltételeket teremtheti meg. A lelket egy más factor, maguk az emberek, a nemzet önti belé."

844 Ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy a jury csak őshazájában, Angliában működik — működhet — legjobban. Ennek alátámasztására egy kritikus emberölési ügyet ismertetett, amelyben az esküdtek haboztak kimondani a „bűnöst", mivel akkor a terheltet kivégezték volna. A tárgyalást vezető bíró azonban határozottan felvilágosította őket: az evidencia arra mutat, hogy a lövés szándékos volt. Az esküdtek tudomásul vették a szakmai véleményt, és elítélték a vádlottat. „Az ily critikus ponton dől el: bír-e az esküdtszék kötelességérzettel? Félek — válaszolta meg saját kérdését —, hogy az ily kísérletet kevés continentális jury állana ki."

845 Végülis az akkor még ifjú utazó az esküdtszék meggyőződéses híveként érkezett vissza hazájába, s az ekkor szerzett tapasztalatait két évtized múltán — midőn miniszterként lehetősége adódott rá — hasznosította is. A tudomány magas színvonalon álló egyéb képviselői is egyetértettek abban, hogy esküdtszéki eljárásunk a század végére elavult, s így az új büntetőeljárás tisztult elveire fektetése nem odázható el. Úgyszintén felmerült az igény az 1890-es években a jury hatáskörének radikális kiterjesztésére. Ettől az új intézménytől a megkövesedettnek mondott hivatásos bírói törvénykezés megújhodását remélték, s egyben a nyilvánosság, a szóbeliség és közvetlenség s a bizonyítékok szabad mérlegelésének, valamint az eljárás individualizálásának meghonosítását várták. „A jogtörténet nem ismer olyan intézményt — lelkendezett a Bűnvádi perrendtartás általános indokolása —, mely oly kevés idő alatt annyi országot hódított volna meg, mint az esküdtszék, mely Kelet-Indiában épp úgy, mint Amerikában s immár majdnem egész Európában működik, s ezzel életrevalóságának tagadhatatlan bizonyságát adta."

846 És valóban: Európa „művelt" államainak többségében az esküdtszék egyet jelentett a jogbiztonsággal és a jogállamisággal a 19. század utolsó évtizedeiben. Magyarországon az esküdtbíráskodás kiterjesztését legfőképpen azért ellenezték 1896 előtt, mert az ország emikai szerkezetét nem tartották alkalmasnak a feladatra: „az 1880. évi népszámlálás részben hiányos adataira támaszkodva, a valószínűtlenség 843 Szilágyi Dezső igazságügyminiszteri osztálytanácsos hivatalos jelentéséből, az angol büntető eljárást illetőleg. (II. rész) Themis. 1870. szeptember 13. (11. szám) 135. p. 844 Szilágyi Dezső osztálytanácsos... i. m. [843. jz.], 136. p. 845 Szilágyi Dezső igazságügyminiszteri osztálytanácsos hivatalos jelentéséből, az angol büntető eljárást illetőleg. (III. rész) Themis. 1870. október 4. (14. szám) 193. p. 846 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 61. p.