Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VIII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKEK A KORABELI GYAKORLAT TÜKRÉBEN

amely pénzutánzással vádolta a sértettet. „Ha irodalmi rablóról van szó, akkor Cs. ezeknek privilegizált Ráuberhauptmannja — Ballá Gergelye" — ekként hangzott egy további megjegyzés, s utalt a szerző egy becsületbírósági ítéletre is, melyben rámutattak, hogy Csernátoni előélete nem alkalmas elégtétel adására. A védő felhozta, hogy a lap csak a már más sajtótermékben büntetlenül előadottakat idézte, s egyébként sem rosszakaratból tette, hanem, hogy lehetőséget adjon Csernátoninak a tisztázáshoz. A vádlott is szólt, de ő inkább volt indulatos, mint advocatus. Gyalokay válaszolt is finom, találó gúnnyal. Az esküdtszék negyedóra tanácskozás után egyhangúlag vétkesnek találta Sipos Árpádot. Mivel a vádló büntetést nem kért, ezért azt a bíróság nem is szabott ki.

830 Ismét a Nagyváradi Lapok szolgáltatott okot sajtóperre az 1869. október 23-i számával,

831 melyben Rothmann Lipót ügyvédet nem más, mint a Bihar megyei bűnfenyítő törvényszék vádolta becsületsértéssel, mivel az nem fogadta el egyszer a szóbeli fellebbezését, s a keletkező vitában negyed óra alatt háromszor büntették meg az ügyvédet széksértésért (a bíróság megsértéséért), s a megyében való praktizálástól is eltiltották. Ezután cikket írt, s abban „hamis" és „koholt" szavakkal illetve az eljárást. Az esküdtek tehát egy bíróság magatartása felől ítéltek: s tizenkét percnyi tanácskozás után felmentették Rothmann Lipótot, elismerve a törvényszék kifogásolható viselkedését. A példa értékű döntést éljenzés fogadta, mert „a felmentő ítéletetet a jogérzelmet megrendítő tények nem czáfolt lánczolata érlelte meg".

832 Rácz Ádám, a Borsod-Miskolci Értesítő szerkesztője contra Eördögh István ügyvéd május 11-i perében a vádlott 300 példányos nyílt levelet szerkesztett a sértettnek, s ebben őt hírek nyomorult, hazug koholójának nevezte. De ez még semmi ahhoz képest, hogy szerinte a sértett „becstelen egyéniség s mint jellemtelen becsülettolvaj, csak luczi betyárok általi megvesszőztetést érdemel. Semmirekellő, becsületrabló betyár." A védő kölcsönös sértegetésre hivatkozott, mivel szerinte a vádló kezdte a becsmérlést, aki valójában a terheltet soha sem nevezte meg. Érdekes verdikt született, mivel öt perc tanácskozás után a kölcsönösségre hivatkozva 7:5 arányban nem találták rágalmazónak az iratot az esküdtek és 10:2 arányban fel is mentették Eördögh Istvánt.

833 Továbbá folyamatban volt ügy Weisz Zsigmond nagyváradi kereskedő és Sonnenfeld Zsigmond nagyváradi ügyvéd között, amely kétórai tanácskozás után (!) a bűnösség megállapításával zárult,

834 valamint Stein Ferenc décskai káplán vádolta Kiss György décskai lakost becsületsértés miatt; itt, mivel a káplánt nem nevezte meg a szerző, felmentették a terheltet, hiába nyújtott be a magánvádló semmisségi panaszt a rendelet 63. §-ának megsértésére hivatkozva (a nyomozati irományok kiosztásának tilalma).

835 830 AH 1869. december 24. (152. szám) 1-2. p. 831 NL 1869. október 23. (85. szám): Egy jelenet a biharmegyei bűnfenyítő törvényszék ülésterméből, c. cikk. 2-3. p. 832 AH 1870. április 30. (51. szám) 1-3. p. 833 AH 1870. május 14. (57. szám). 1-2. p. 834 AH 1870. május 21. (60. szám) 1-2. p. 835 AH 1870. november 9. (134. szám). 3. p., HBML JKB 1870: 245., 264.