Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VIII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKEK A KORABELI GYAKORLAT TÜKRÉBEN

Az 1871. évből egyetlen esetet idézünk, leginkább nevezetessége miatt: december 21-én Miletics Szvetozár (1826-1901) újvidéki ügyvéd és országgyűlési képviselő vádolta Petrovics Tivadar aradi szerb lelkészt az aradi Alföld című lap 196. számának sértő megjegyzései miatt.

836 A háttérben Miletics Szvetozárnak a szerb fejedelem (Obrenovics Mihály) meggyilkolásával való gyanúsítása állt, amely ügyben Pest város törvényszéke felmentő ítéletet hozott. A vádló ezen esetben el sem jött, Román József ügyvéd képviselte, s ez máris ellenszenvet vívott ki Mileticcsel szemben. A védőként eljáró, igen sikeres ügyvédnek tartott Kola János azzal érvelt, hogy a cikkben szereplő „részeges" szónak a becsülettel semmi kapcsolata nincs, a „gyilkos" pedig nem fizikai, hanem erkölcsi értelemben tekintendő, mivel Miletics „a fajgyűlölet szolgáltatása által" többször sértette az ország integritását. A vádlott azt is hozzátette, hogy lelkészi kötelessége volt felszólalni a nemzeti érzületet felszító kifejezések ellen, s hogy más szerb lelkésznek is ekként kellett volna eljárnia. A vádló képviselője viszont kifejtette, hogy a sértett sem hibátlan ember, mivel már folyt ellene eljárás istenkáromlás miatt. Az esküdtszék döntése a hangulatot is figyelembe véve nem lehetett kérdéses: nem vétkest állapítottak meg egyhangúlag.

837 Az Alföldi Hírlap tudósítója hozzá is tette, hogy „Miletics Szvetozár rosszul ismeri önmagát és kimélytelen műveit".

838 Értékelésként csak annyit teszünk a megírtakhoz, hogy az esküdtszék ítélkező tevékenysége még az Alföldi Hírlap szerint sem volt kritikamentes. 1869-ben, az első három tárgyalás után arra figyelmeztetett, hogy a jury helytelen felmentő ítéleteket hozott, s ennek „a drácói pennával írt túl szigorú büntetéseket dictáló törvény volt egyenesen alapos indító oka". Erre példázta Markay Sándor contra Papp Sándor ügyét, ahol a vád alaposnak bizonyult, de a kért 1 évig terjedő szabadságvesztés- és a 630 ft pénzbüntetés együtt már túl ijesztőnek tetszett az esküdtek számára. A Kállay-Ágay ügyben is a büntetés feltűnő aránytalansága indította az esküdtszéket felmentő határozat hozatalára. A cikkíró egyet is értett az esküdtek óvatosságával, de hozzátette: „a sajtó ügyekben a vádlóra nem annyira a büntetés nagysága a fontos, hanem annak bíróilag való kimondása, hogy a vádlott a sajtó útján valósággal vétséget követett légyen el".

839 836 Af 1871. augusztus 27. (196. szám): Beküldetett c. rovat. 3. p. 837 Af 1871. december 23. (294. szám). 2. p., 1871. december 24. (295. szám). 2-3. p. 838 AH 1871. december 23. (151. szám). 1-2. p., Sarlós 1968 [6. jz.], 195. p., Heka László: Szerbia állam- és jogtörténete. Szeged, 2005. 123. p. 839 AH 1869. július 12. (81. szám). 1. p.