Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VIII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKEK A KORABELI GYAKORLAT TÜKRÉBEN
sénél a vádlottnak és védőjének nem volt jogában indítványt tenni (R1867, 71. §), az kizárólag a tanácsot illette. Gelléri észrevételeit számos kritika követte: Dárdai Sándor hamarosan válaszolt, s magából kikelve orrolta a szerzőt, mondván, hogy „nálunk az okból is sokkal nehezebb volna a ténykérdésnek a jogkérdéstől való teljes különválasztása, mert jogi fogalmainkat úgy szólván teremtenünk kell, amennyiben jogtételeink tulajdonképpen csak jogérzetek, melyekben a tény- és jogkérdés határvonalai sohasem oldhatók meg". 803 A bűnösség és a ténykérdés elválasztása nézete alapján elavult szemléletet jelentett. Kacziány Nándor vizsgáló bíró szintén reflektált: óvatosabban fogalmazott, mint Dárdai, de azért megjegyezte: „nem akarom azt mondani, hogy esküdtszéki eljárásunk ezen intézmény non plus ultrája, csak azt, hogy a magyar esküdt urak a józanságban más nemzetnél hátrább nem állnak". Nála nem az új jogteóriák, hanem a szokásos jogérzet primátusa érvényesült az esküdtek irányába. A magyar jogelv pedig szerinte az, hogy verba verbis, verbera verberibus recompensantur. Elismerte a sajtóperek relatíve magas számát, de az esküdtek döntésének helytállóságát nem tartotta elvitathatónak, és „a tiszta jellem bemocskolása még nem kerülte ki eddig esküdteink sújtó szavazatát [...]". Az esküdtek józanságára tett megjegyzést ipsofacto utasította el, csupán a felfüggesztéssel kapcsolatos észrevétellel tudott némileg azonosulni. 804 Gelléri a támadásokra kimerítő választ adott: továbbra is kitartott előző cikkében ismertetett kritikái mellett, s ezúttal neves jogtudósok — Mittermayer, Goltdammer, Gneist, Glaser, Schwarze, Gross, Lorbeer — szakvéleményét is segítségül hívta. Joseph Story amerikai jogtudóst is idézte, ki ekként nyilatkozott: „Minden vádlott alkotmány biztosította szent jogának tartom, hogy az esküdtek a tények, a bíró a jogkérdés felett határozzon. A bíróság kötelessége az esküdteket felvilágosítani, az esküdtek kötelessége viszont a törvénynek engedelmeskedni akkép[p], amint azt a törvényszék megmagyarázza. Minden polgárnak joga van az ország fennálló törvényei szerint nyerni ítéletet, nem pedig egy oly törvény szerint, miként azt az esküdtek önkény, értetlenség vagy esetleges félreértéseknél fogva értelmeznék." 805 Megvédte a jogorvoslati problémákkal kapcsolatos álláspontját is, melyben az angol esküdtszéki elnök-bíró jogait részletezte téves verdikt esetén (új tanácskozás elrendelése, új esküdtszék elé terjesztés, főtörvényszékhez utalás). Jól látta meg Kacziány hazafiúi szemléletét és azt, hogy annak érvelése inkább a honszereteten, mintsem a szakmai direktívákon alapult. Védekezésként azért megírta, hogy az esküdtszék intézményét ő is a nemzeti szabadság legerősebb sarkkövének tartotta, s hogy a jury felállítása „a jogtudomány fejlettségének bizonyossága, s egyben nevezetes előlépés az igazságszolgáltatás terén". Záró eszenciájával egyetérthetünk ma is: „Ha már most tekintjük, hogy jelen eljárási szabályaink szerint az esküdtek nálunk úgy a tény, — mint a jogkérdés felett határoznak; ha tekintjük, hogy a büntetőeljárás életbe léptetésével az esküdtszékek vidéki elsőbírósági kerületekben is fel fognak állíttatni s a legfontosabb bűnesetekben is bí803 Dárdai Sándor. Esküdtszékeink. JK 1869. október 12. (41. szám) 285. p. 804 Kacziány [Nándor]: Válasz „a magyar és az angol esküdtszéki eljárás" czímű czikkre. JK 1869. október 12. (41. szám) 286-287. p. 805 Gelléri: Válasz. Esküdtszéki eljárásunk tárgyában. JK 1869. november 2. (44. szám) 302-303. p.
