Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

melyre a vádlott és védője nyilatkozhatott, különösen, ha kártérítési kérdések is felvetődtek, de a bűnösség érdeme felől már nem szólhatott (R1867, 74-76. §). Ezt követően a bírák egymásközti halk tanácskozással, esetleg a terem elhagyásával, hozták meg az ítéletet: megállapították és kihirdették az alkalmazandó büntetési tételt, továbbá rendelkeztek a perköltség viseléséről, a corpus delied részben-egészben való megsemmisítéséről és az esetleges kártérítésről is (1848: XVIII. tc. 26-27. §). Különeljárás: a makacssági ítélet meghozatala. Ha a vádlott a tárgyalás határnapján nem jelent volna meg, az eljárás folytatásának — hacsak már előzetesen ki nem mentette magát — nem volt akadálya, maximum a részvétele nélkül alakították meg az esküdtszéket és vették fel a bizonyítást. Nem lévén kötelező védelem, a bíróság hivatalból védőt csak akkor rendelt ki, ha a meg nem jelenés alapvető oka az volt, hogy annak személye, ki ellen az eljárást megindították, még a fokozatos felelősség elve szerint sem lett meghatározható, vagy a terhelt lakó/tartózkodási helye ismeretlennek bizonyult, vagy eleve külföldön tartózkodott. Azonban a mulasztó terhelt rokonai és barátai valószínűsíthették vétlenségét, ez esetben a tárgyalást az elnök, belátása szerint, későbbi időpontra halaszthatta (R 1867, 80-81. §, R1871, 56. § a) pont). Ha a tárgyalást mégis megtartották, ezen esetben a bíróság rendesen ítéletet hozott, azonban, ha az esküdtek vétkesnek találták a vádlottat, s emiatt a bíróság pénzbüntetésre ítélte, a határozat bárhol lévő vagyontárgyból végrehajtható volt, ellenben, midőn a vádlott 2 hónapon belül jelentkezett, s új esküdtszéki meghallgatást kért az ügyében, akkor az eljárást meg kellett ismételni, mintha a makacssági döntés meg sem született volna. Amennyiben azt is bebizonyította a vádlott, hogy a mulasztása tekintetében felelősség nem terhelte, akkor mentesült az első tárgyalás perköltségének viselése alól, egyébként — a második ítélettől függetlenül — viselnie kellett azt. A fogságbüntetés viszont újabb tárgyalás nélkül egyáltalán nem volt végrehajtható; azonban, akár a törvényhatóságok közbenjöttével is, mindent meg kellett tenni személyének felkutatása és előállítása érdekében (R1867, 82-84. §).

788 Érdekesség, hogy az Erdélyre hatályos 1871. évi esküdtszéki rendelet a makacssági eljárásról nem szólt. Az ítélethirdetésen történő meg nem jelenés nem volt akadálya az eljárás befejezésének; ebben az esetben a terhelt részére a határozatot kézbesíteni kellett. 6. § JOGORVOSLATOK Az esküdtszéki rendeletekben röviden szabályozva a következő jogorvoslati eszközöket találjuk: az új esküdtszék elé utalás, a semmisségi eljárás, a kegyelem és a perújítás. Az új esküdtszék elé utalás atipikus, s nem is a terhelt által igényelhető, de mégis kizárólag az ő javára alkalmazható sajátosan esküdtszéki eljárásba illeszkedő perorvoslatnak tekinthető. Ugyanis, ha a bíróság valamennyi tagja arról győződött meg az esküdtszéki határozat megismerése után, hogy az ügy lényegére nézve az esküdtek hibát követtek el: jogukban állt a per tárgyát a következő negyedévi lajstromból szervezett Vö. Both 1960 [3. jz.], 40. p.!