Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)
új esküdtszék elé terjeszteni. Mindez formailag az esküdtszéki határozat felfüggesztését jelentette, hiszen erre alapozva a bíróság végül nem hozott (vég)ítéletet. Azonban ezen intézmény csak a terhelt bűnösségét megállapító verdikttel szemben volt alkalmazható, és csupán egy alkalommal az adott büntetőügyben — s kizárólag a bírói tanács kezdeményezése által (R1867, 71-72. §). Felmentő határozat sosem volt megmásítható (1914-ig 789 )! Az új eljárás azonban a már megindított végrehajtást csupán a szabadságvesztés-büntetés esetén függesztette fel, egyebekben a perújítás szabályait kellett rá alkalmazni. 790 Az esküdtbíróság ítélete elleni klasszikus jogorvoslati eszköznek a kizárólag jogkérdésekben alkalmazható semmisségi panasz számított: a jury által megállapított tényekkel szemben — a perújítást kivéve — jogorvoslatot nem lehetett igénybe venni. A semmisségi panaszok elbírálására a Hétszemélyes Tábla, 1869 után a Semmítőszék bírt jogosultsággal. A Hétszemélyes Tábla sajtóperekben hat szavazó bíróból és egy elnökből alakított tanácsban ítélt. 791 Az eljárt bíróságnál benyújtandó panaszban elő kellett adni az ügy megnevezése mellett a sérelmezett jogszabálysértést is a közvádlónak 24 órán, az elítéltnek 3 napon belül. Ha a vádló folyamodott semmisségi eljárásért, akkor a terheltet erről 3 nap alatt értesíteni kellett. Ha az elítéltet szabadságvesztéssel büntették, csak akkor indíthatott jogorvoslatot, ha már el volt zárva, vagy kezesség mellett hagyatott szabadon. A bíróság állásfoglalást készítve továbbította az iratokat a Kúriához (R1867, 86-89. §). A Hétszemélyes Tábla (a Semmítőszék) 14 nap alatt vette tárgyalás alá a beérkezett panaszt, s a hibásnak talált ítéletet megsemmisítette, „ha az eljáró hatóság nem volt illetékes, ha az eljárás lényeges formái megsértettek, ha a közvádló vagy a vádlott által előadott törvényes kívánatok a bíróság által meg nem hallgattattak, [valamint,] ha a vétségre a törvény helytelenül alkalmaztatott" (R1867, 91. §). A megsemmisített ítéletet újjal nem pótolhatták (kasszáció). Ha illetékességi probléma vetődött fel, a pert a megfelelő fórumhoz utalták, ha eljárási hibát észleltek, új esküdtszékhez rendelték az eljárást megismétlés végett (az új y'wryben az előző 12 esküdt nem vehetett részt). Ha a felek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták megfelelően, az ügyet az Igazságügyi Minisztériumhoz továbbították nemcsak új esküdtszék, de új bíróság kijelölése érdekében. Ha valamilyen anyagi jogi szabályt alkalmaztak volna helytelenül, a verdikt épen tartásával csak a bíróságot utasították a jogszabály helyes alkalmazására (R1867, 92-94. §). Ha az ítéletet megsemmisítették, akkor ezen kúriai ítéletet és a periratokat 3 napon belül a kijelölt megfelelő bírósághoz kellett eljuttatni. A helybenhagyó ítéletet is az első fokon eljárt bíróságon keresztül küldték meg a feleknek. 789 Csizmadia, [10. jz.], 143. p. és Az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 1914. évi XIII. tc. 22. §. Erről lásd: Degré Miklós: Az esküdtbíróság előtti eljárás és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvény (1914: XIII. tc). Pécs, 1914. 151-161. p. 790 A magyar kir. igazságügyministernek 1867. júl. 25-én 307. számhoz kelt pótrendelete [...]. 5-6. pont. MRT 1867. II kiadás. Pest, 1871. 246. p. 791 Lásd az előző jegyzetet! 248. p., valamint Máthé [2. jz.], 93-106. p.
