Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

Ha a vádlotton kívül más megidézett személy engedély nélkül távozott volna, 16 nehéz márka bírságot kellett fizetnie, ezenfelül az elnök elrendelhette elővezetését is.

782 A tárgyalás, ha azt egy napon belül nem lehetett befejezni, a következő nap(ok)on „szakadatlanul" folyt. Ilyenkor az esküdteket megfelelőképpen el kellett helyezni, ügyelve arra is, hogy az eljárásban résztvevő más személyekkél ne érintkezhessenek.

783 Azonban a bíróság a már elkezdett tárgyalás elnapolását is elrendelhette, ha a bírói vagy vádlói „személyzetre" nézve azonnal el nem hárítható akadály állt elő, ha a szükségesnek ítélt bizonyítás nyomban nem volt felvehető, ha a védő nem jelent meg vagy eltávozott, és megfelelő helyettesítésről nem rendelkezett, valamint, ha a vádlott személye miatt nem folytatódhatott az eljárás (engedély nélkül távozott, s nem tudták azonnal elővezetni, netán az orvos véleménye szerint is megbetegedett). A terhelt azonban előre rendelkezhetett akként, hogy a nyomozati vallomását olvassák fel. A tárgyalást sem elnapolni, sem félbeszakítani nem lehetett az elnöki fejtegetés megkezdése után. Ha az elnapolás két napnál hosszabb időre szólt, a tárgyalást meg kellett ismételni, beleértve az esküdtszék megalakítását is (R1871, 55-59. §). A bizonyítási cselekményeket bevégezvén, a vádló és a vádlott, illetve védőjének perbeszéde hangzott el, majd az elnök objektívan, a konkrét véleménynyilvánítást mellőzve reasszumálta a bizonyítékokat avégett, hogy „az esküdtek előtt mennél teljesebb világosságba helyezze a vád és a védelem erősségeit, hogy az ügyet egyszerű alkatrészeire visszavezesse, s hogy külön válasszon tőle minden idegenszerűt, mi [...] őket tévedésbehozhatná" (R1871, 69-70. §). A tárgyalásról a jegyzőnek jegyzőkönyvet kellett vezetnie, nem is feltétlenül az elhangzottak pontos rögzítése, hanem az eljárás kogens szabályai megtartásának bizonyítása végett, beleértve a visszavetési jog alkalmazásának tényét és mikéntjét is.

784 5. § AZ ESKÜDTSZÉK DÖNTÉSE. AZ ÍTÉLET Az esküdtek által eldöntendő kérdéseknek az elnök általi feltétele volt a tárgyalás tetőpontja (R1867, 59. §). A magyar eljárásban végül mind a vád tárgyává tett tényállás, mind a bűnösség tekintetében az esküdtszék döntése volt irányadó, a bírói tanács jogosultságai e tekintetben tulajdonképpen a büntetés nemének és mértékének megállapítására szorítkoztak. Láthatóan minimum két kérdésre kerestek választ, s mindkettőre határozottan igennel vagy nemmel feleltek. Az egyiknek ekként kellett hangoznia: „Vájjon meg vannak-e az előadottak alapján lelkiismeretükben győződve az esküdtszéki tagok, hogy a vádlott cselekedte azt, miről a vádlevélben állíttatik?" A másik kérdés formája: „Vájjon az, amit a vádlott cselekedett, oly cselekvés volt-e, minőnek a vádlevélben állíttatik?" (R1867, 60. §). 782 A magyar kir. igazságügyministernek 1867. júl. 25-én 307. számhoz kelt pótrendelete [...]. MRT 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 245-246. p. 783 Angliai jogesetet (William Palmer-ügy) mesél el Réső [9. jz.], 116-117. p. 784 Réső: [9. jz.], 99-115. p. A szerző poroszországi jegyzőkönyveket ismertet.