Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE
mává. Természetesen a jelöltek létszámának felduzzasztása sem lehetett előnyös, miként esett ez Franciaországban 1791-ben. Az angol etalon egyébként szintén a vagyonhoz kötötte az esküdtképességet, amely főszabály szerint 10 font sterling évi jövedelmet írt elő, ergo enyhébbek voltak a feltételei, mint a választójog tekintetében. A listákat ott a sheriff véglegesítette. 724 Ujabb akhilleszi sarka a rendszernek a visszautasítási jog (Recusationsrecht) gyakorlása és annak terjedelme. Angliában erre a vádló nem volt jogosult, a vádlott azonban — a vád tárgyává tett cselekmény súlyától függően — akár valamennyi jelöltet elutasíthatta. Franciaországban az államügyész a terhelt előtt nyilatkozhatott, a védők pedig sokszor a legalkalmasabb személyeket utasították el indokolás nélkül és mindenkorra (peremtorisch) , 725 Újabb vitát képezett, hogy hány féle jury létezzen: ti. alkalmazzanak-e vádesküdtszéket, mint Angliában és miként Magyarországon is 1848-ban (R1848, 21-22. §), vagy e kérdésben egyedül a vádló határozzon-e, ahogyan Európa legtöbb államában szokás. Másrészt szükséges-e különleges kérdések megoldásához igazított special-juryt alkalmazni, mely az adott professzió szakembereiből állana. Fontos lehet az esküdtek részére felteendő kérdések szerkesztésének joga és azok szerkezete is. A helytelen kérdésfeltevés számos esetben vezetett semmisségi eljáráshoz, Angliában writ oferrorhoz, illetve newtrialhoz. Olvashatunk oly megállapítást is, mely szerint a rosszul feltett kérdések okozták a nagyszámú jogorvoslatot Franciaországban, ahol az esküdtekhez intézett kérdések száma egy ügyben elérhette a 6000-et (!) is. A jó kérdésben az angol formula szerint elkerülendő volt minden komplexitás; a tárgyszerűség azonban, lévén több komponensű egy jogi probléma, egyetlen kérdéssel aligha lehetett elérhető — gondoljunk csak a tényállási elemek és a bűnösség elhatárolásának példájára. További ütközőpont, hogy a bírói reasszumálás {charge-resumé, summing up) a véleménynyilvánítástól tartózkodó legyen-e, vagy határozott állásfoglalást is tükrözzön-e, mint az Angliában szokás. 726 Érdekes diskurzust eredményezett az esküdtek* döntési kompetenciája a ténykérdések és a bűnösség körül. Egyesek az esküdtszék mindenható tévedhetetlenségéből, omnipotenciájából és a rendi bíráskodás rossz tapasztalataiból kiindulva minden érdemi döntést a juryhoz kívántak telepíteni, mások az angol mintájú ténykérdéssel is megelégedtek volna. E vitának genezise ott keresendő, hogy vajon elválasztható-e a tényés a jogkérdés egymástól, vagy azok netán organikus egységet képeznek-e. Réső a bűnösséget is felteendő kérdésnek tartotta, Ekmayer viszont ellenezte ezt. Az angolok sem tartották szükségesnek. Az enyhítő körülmények külön számbavétele az esküdtszéknek nem minden államban volt feladata. Az 1832. évi francia és a genfi rendszerben az ily körülmények fennforgását csupán jelezhették, az angoloknál az esküdtszék hozhatott olyan különös határozatot (special-verdicf), amelyben a bíróság először állást foglalt, s ennek figye724 Réső [9. jz.], 174-190. p. A szerző részletezi az egyes államok listaszerkesztési eljárásait is. Valamint: Sz. I. [721. jz.], PN 1865. augusztus 17. (187. szám) 2. p. 725 Ekmayer [720. jz.], JK 1867. július 21. (29. szám) 156-157. p. 726 Ekmayer [720. jz.], JK 1867. augusztus 4. (31. szám) 172-174. p., Tarnai János: Egy angol sajtóper. JK 1911. április 28. (17. szám) 153-154.p.
