Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE

lembe vételével született meg a verdikt. A szavazás kérdése szintén eldöntendő volt: titkosan, vagy nyíltan történje-e? A titkos szavazás hívei szerint az esküdt meggyőződésének csak ezen esetben merhetett szintén teret adni, mivel nem kellett tartania semmilyen későbbi megtorlástól, az ellenzői viszont éppen a befolyásolhatóság és a korrupció veszélyét látták az anonimitásban. Réső csak különleges államérdek, vagy tapintat okán látta megengedhetőnek a titkosságot, egyébként szerinte a nyílt szavazás az intézményi garanciák egyike.

727 A szavazati arányok tekintetében csak Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban ragaszkodtak az egyhangúsághoz, Franciaországban 1791-ben a felmentéshez elég volt 3 szavazat, majd a köztársaság V. évének Fructidor havában hozott döntés szerint ott is egyhangúság lett szükséges, s ha 24 óra alatt nem sikeredett döntésre jutni, csak akkor lehetett elegendő a szótöbbség. Az 1808. évi Code d' Instruction Criminelle az érvényes határozathoz már csak 7 szavazatot követelt meg, de ekkor az állami bírák (Assissenrichter) is szavazni tartoztak. 1831-ben az utóbbit elhagyták, s minimum 8 szavazat kellett a bűnösség megállapításához, míg 1835-ben ismét a szótöbbség elvét vezették be. Bajorország, Kurhessen, Würtemberg, Szász-Weimar, Meiningen 8, Poroszország csak 7 voksot, Braunschweig azonban egyhangúságot követelt meg;

728 Magyarországon 1848-ban 8 szavazatot írtak elő (R1848, 75. §). A jogot tanult bírák határozata és az esküdtszéki verdikt viszonya újabb kritikus pont: a tudós bírák elfogadhatták azt minden további jogosultság nélkül, vagy a szótöbbséghez az ő hozzájárulásuk is szükséges volt (Franciaország 1808., 1821.); az egész ügyet új esküdtszék elé utalhatták, ha a határozat tévességéről egyhangúan meggyőződtek (Franciaország 1808., Hannover, Bajorország, Hessen, Nassau, Würtemberg, R1848, 77. §), illetve ha többségük ezen a véleményen állt (Franciaország, 1835); felmenthették az esküdtszék által bűnösnek talált vádlottat, ha a jury bizonyítatlanság ellenére hozott ilyen határozatot (Szász-Weimar); az elnöklő bíró a bizonyítási szabályok lényeges megsértése miatt a jogkérdés feletti határozást a legfelsőbb törvényszéknek engedhette át felterjesztés útján (Anglia, 15 tagú tanács elé utalás).

729 Az esküdtszékek sarkalatos pontjait in nuce ennyiben tárgyaljuk, célunk elsődlegesen az volt, hogy megismertessük ezen intézmény eljárásjog-dogmatikai nehézségeit nemzetközi kitekintés és hazai vélemények felhasználásával. 3. § ESKÜDTSZÉKI RENDELETEINK A KIEGYEZÉS UTÁN Az eddigiekben ismertetett viták és diskurzusok figyelembe vételével, döntően az 1843. évi tervezetre és az 1848. évi rendeletre alapozva, végül 1867-ben megindult az ismételt normaalkotás — ezúttal hosszú folyamata. A dualizmus első kormányainak jogalkotó hatáskörét az országgyűlés törvényi felhatalmazások útján még akkor is elismerte, ha tipikusan törvényi szabályozás körébe eső tárgyról volt szó, megkívánva 727 Réső [9. jz.], 116-126. p. 728 Ekmayer [720. jz.], JK 1867. augusztus 11. (32. szám) 181. p., a francia esküdtszéki eljárásról részletesen ír Szemere [714. jz.], 149-161. p., Réső [9. jz.], 117-119. p. 729 Ekmayer [720. jz.], JK 1867. augusztus 11. (32. szám) 181-182. p., Réső [9. jz.], 126-29. p.