Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE
umban szólt róla, ám Kölcsey is a rendi jelleget figyelembe vevő bírósági szervezet mellett érvelt — mind az országos, mind a megyei politikai életben meghatározó személyiségeink az 1830-as évek elején még a hagyományossá merevült bírósági szervezet további fenntartását szorgalmazták. 712 A változást a szatmári tizenkét pont jelentette, melyben 1841-ben Somogyi Antal, Darvay Ferenc és társaik a vádper és az esküdtszék bevezetését követelték, az utóbbinál — angol mintára — mind a vád juryt, mind az ítélkező („kis") esküdtszéket, s szorgalmazták a semmítőszék felállítását is. 713 A bírósági szervezet részben angolszász mintájú átalakítása ezek után egyre több követutasításban bukkant fel, mígnem Szemere Bertalan Utazás külföldön című munkájában a francia esküdtszéki eljárás magasabb rendűségét ismerte el a magyar törvénykezési szervezettel szemben. 714 Kossuth a Pesti Hírlap hasábjain támogatta a felvetést, amely a sajtószabadság megvalósításának céljával egybeforrva, mind szélesebb értelmiségi körben deklarálta az esküdtszék és a szabad sajtó civilizáció teremtő erejét (pl. Pulszky Ferenc, Vay Dániel, Kuthi Lajos, sőt Leibniz is Ungarn im Jahre 1841 című röpiratában 715 ). Az 1840. évi 5. tc.-kel kiküldött országos választmányban Deák Ferenc, Bezerédj István, Eötvös József, Klauzál Gábor és Pulszky Ferenc érvelése ellenére is elvetették az esküdtszéki rendszer adaptálását, azonban az érte lándzsát törő tagok különvéleményt csatoltak a hivatalos állásfoglaláshoz. Nem sokkal később, 1843. november 28án az országgyűlés kerületi ülésén kezdődött meg a büntetőeljárási kódex vitája, amelyben először elnapolták, végül 1844. január 27-én 28:22 arányban a vármegyék megszavazták az esküdtszéki rendszer rendi különbségekre figyelemmel nem lévő bevezetését. 716 Azonban, mint ismeretes, s főrendek nemet mondtak az egész javaslatra. Az Ellenzéki nyilatkozat nyíltan nem emelte szavát az esküdtszékekért, azonban számos megye követutasításából kiérződött az utolsó rendi országgyűlés előestéjén az európaiság egyik akkori eszméjének, az esküdtszéknek a kívánalma. Tulajdonképpen az 1848. márciusi felirati javaslat is mellőzte a kérdést, azonban a márciusi 12 pont 8. tételében már expressis verbis is szerepelt az erre irányuló követelés („Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján"). A szentesített 1848. évi XVIII. tc. (a továbbiakban: sajtótörvény) 17. §-a pedig már kimondta, hogy „a sajtóvétségek fölött nyilvánosan, esküdtszék ítél." 1848. április 29-én Deák Ferenc igazságügy-miniszter — Békey István előadói fogalmazásában — az 1843. évi büntető perrendtartás tervezetét alapul véve kibocsátotta az esküdtszéki eljárást szabályozó rendeletét (a továbbiakban: R1848), amely egyben az első kodifikált és hivatalosan is alkalmazott polgári kori büntető eljárásjogi joganyag volt a magyar történelemben. 717 Ezen rendelet alapján — tudomásunk szerint 712 Both 1960 [3. jz.], 5-7. p. 713 Rácz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont. = Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominate. Tomus II. Budapest, 1955. Lásd a 11. pont (3) bekezdését! 122-123. p. 714 Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Budapest, (é.n.) [1983]. 160-161. p. 715 Tarnál János: A sajtótörvény keletkezésének története. JK 1912. május 31. (22. szám) 188. p. 7,6 Both 1960 [3. jz.], 9-13. p., Stipta 1998 [21. jz.], 133-134. p. 717 Az 1848. évi rendelet keletkezését és szövegét részletesen elemzi: Both 1960 [3. jz.], 19-40. p.
