Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE
Nassau fejedelemségekbe, illetve Bajor- és Poroszországba, sőt egy időre [1850-től] még Ausztriába is). Franciaországban 1791-ben vezették be az ott később sok kálváriát és szabályozást megélt esküdtszéket, melyet a Code d' Instruction Criminelle (1808) s a Code Pénal (1810) is átvett, majd továbbított Belgiumba, annak megalakulásakor (1830). 708 Az esküdtszék európai fénykorát a 19. század második felében élte, elterjedt Spanyolország és Hollandia kivételével szinte valamennyi „civilizált" államban — még Oroszországban is. 709 Nem csodálkozhatunk, hogy a fejlődés hazánkat is megérintette. Magyarországon a társasbíráskodás ezen formája folytonos jogtörténeti hagyományokkal nem bírt, de azért megemlítjük, hogy Réső Ensel Sándor szerint I. (Nagy) Lajos (1342-1382) már rendelkezett fenyítő ügyekbeli nyomozás tekintetében 12 becsületes ember részvételéről. Szerinte II. Rákóczi Ferenc is alkalmazott 12 esküdt nemest Pásztó lakosainak engedetlenségi ügyében 1704-ben. 710 Ha ezek nem is volnának bizonyítottak, de az bizonyos, hogy az 1298. évi 44. és 45. tc. a tudomány vételek tárgyában hatalmaskodási ügyben akként rendelkezett, mely szerint az eljárást 12 esküdt nemes (köztük 4 szolgabíró) előtt kellett végezni, és az iratokat előttük az alispán székén elhelyezni. Az 1351. évi 23. tc. szerint a vallomások felvételét a vármegyék vagy a kerületek nemeseinek egybegyűjtésével, tudakozás útján kellett tenni a király, a nádor vagy az udvarbíró levelei szerint. Az 1500. évi 10. tc. akként szólott, hogy „a tizenhat esküdt ülnökön kivül, kiknek a törvényszéken jelen kell lenniök, válasszon a királyi felség a főpap urak közül négy, és a báró urak közül is ugyanannyi jogtudóst, a kik tudásukkal a többiek fölött kitűnnek, és ezeknek a nagy és egész nyolczados törvényszékeken mindnyáj oknak jelen kell lenniök. A jövőre állandóan tartandó rövid törvényszékeken pedig csak tizenketten tartoznak közülök bennülni, egymásközt kölcsönösen váltakozván." Az 1514. évi 4-6. tc.-ek pedig a keresztesek által okozott kárt mérették fel 12 becsületes nemes által. Az 1514. évi 33. tc. a gonosztevők kifürkészését és egybeírását bízta ugyanennyi választottra, a 38., 39., 52. tc. pedig szintén 12 fős testületet nevezett meg a bántalmazott nemesek élő díjának, s egyéb kárainak megtérítésére. Az 1527. évi 6. tc. pedig elrendelte: „Hogy az ország egyes vármegyéiben válasszanak a rákosi eskü alatt a megyei ispánok és szolgabirák mellé tizenkét becsületes nemest, a kiknek kötelessége legyen minden tolvajt, rablót, gyujtogatót, varázslónőt, gyilkost és más hasonló gonosztevőket hűségesen kinyomozni és összeírni, a kiket aztán az illető vármegyei ispánoknak érdemük szerint minden kegyelem nélkül meg kell büntetniök". Az 1548. évi 42. tc. a sanyargatott jobbágy elköltözködésének engedélyezési eljárásában állapított meg vármegyénként 12 esküdtet. 711 A modern esküdtszékek magyarországi bevezetésének gondolata csupán a reformkor vége felé vetődött fel gondolkodóinak javaslataiban. Bár Széchenyi a StádiJames M. Donovan: Magistrates and Juries in Francé, 1791-1952. in: French Historical Studies. 1999. Vol 22. No 3. 379-420. p., Ruszoly József: Európa alkotmánytörténete. Előadások és tanulmányok középkori és újkori intézményekről. Püski, Budapest, 2005. 270-272.p., 352-355. p. 709 Sámuel Kucherov: The Jury as a Part of the Russian Judical Reform of 1864. in: American Slavic and East European Review. Apr 1950. Vol 9. No 2. 77-90. p. 710 Réső [9. jz.], 105. p., Vö. Ödönfi [8. jz.], 9. p. 711 A jogszabályhelyeket lásd a Corpus Juris Hungarici I—II. kötetében (Budapest, 1899): I. 178-179., 646-649., 708-711., 720-723., 724-725., 728-731., II. 8-9., 240-241. p.
