Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI

ben tehát szó sem eshetett volna. Végül azonban a törvény szövegéből mégis kihagyták az erre vonatkozó bekezdést.

654 A gyakorlati bírói vizsgálat szabályozásáról végül két rendeletet adtak ki, az elsőt a vizsga eljárási szabályainak megállapításáról,

655 a másikat a vizsgabizottság ügyrendjéről.

656 A bírói vizsgálatot egész évben — július és augusztus kivételével — Budapesten szervezett vizsgáló bizottság (vizsgabizottság) előtt kellett teljesíteni. A jelölteknek erre meghatározott módon kérvényt kellett benyújtaniuk a bizottsághoz. Ezek a kérvények a budapesti ítélőtáblához futottak be, majd a bizottság elnökének adták át, aki azokat előadás végett a bizottság egyik tagjának osztotta ki. A bizottság időszakonként ülésezett, mindig hármas tanácsban. A tanácsbeli tagságból kizárták a rokonság és sógorság meghatározott körét és azt is, akinél a folyamodó korábban hivatali szolgálatot teljesített. A bizottság a vizsgára bocsáthatóságot vizsgálta, melyről szótöbbséggel határozott. A megtagadó határozat ellen a jelölt az igazságügy-miniszterhez folyamodhatott.

657 Ha a bizottság a vizsgát engedélyezte, határnapot tűzött ki rá. Az igazságügy-miniszter jelölte ki a vizsgáló bizottság elnökét és tagjait a Budapesten lakó ítélőbírák, ügyészek, egyetemi jogtanárok, ügyvédek, minisztériumi fogalmazószemélyzet és más szakférfiak köréből három évre. A vizsgáló bizottság három taggal működött konkrét esetekben, tagjait az elnök jelölte ki. Az elnököt a helyettes elnökök egyike helyettesíthette. A gyakorlati bírói vizsgálat tárgyai a következők voltak: a) a magyar közjog, polgári, büntető, bánya, váltó és kereskedelmi anyagi és alaki jog, továbbá b) a közigazgatási és pénzügyi törvények és szabályrendeletek. A vizsga maga szóbeli és írásbeli részekből állt, és alapvetően gyakorlati jellegű volt. Az írásbeli vizsga két egymást követő napon történt, a szóbeli pedig ez után egy nap közbevetéssel. Az írásbeli vizsga egy polgári és egy büntető jogeset megoldásából állt, és ítéletet kellett szerkeszteni. A jelölt reggel 9 órától este 6 óráig dolgozhatott, miközben könyveket használhatott, de senkivel sem értekezhetett, s a helyiséget el nem hagyhatta. A két írásbeli vizsgálat után, a harmadik napon a jelölt szóbeli vizsgát tett, hacsak a bizottság az írásbeli anyag értékelése alkalmával arra a következtetésre nem jutott legalább három szavazattal, hogy a jelölt erre alkalmatlan. Ilyenkor újabb vizsgálatra bocsátást csak három hónap elteltével lehetett kérni.

658 654 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 33-34. p., a jogtudori vizsgáról lásd: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministériumtól — 28.291. szám. Szabályzat a jog- és államtudományi egyetemi karoknál tartandó tudorsági szigorlatokról. MRT 1883. Budapest, 1883. 1149-1157. p. 655 A m. kir. igazságügyministernek 45036. számú rendelete a gyakorlati bírói vizsgálat szabályozása tárgyában. MRT 1891. Budapest, 1891. 1776-1790. p., és JSZ 1891. december 17. (V/25, szám) 699-704. P656 A m. kir. igazságügyminister 4030. számú rendelete a gyakorlati bírói vizsgálati bizottság ügyrendje tárgyában. MRT 1892. Budapest, 1892. 493-499. p. 657 MRT 1891. 1776-1778. p., MRT 1892. 492. p., Bírói vizsgálóbizottság tagjainak kinevezése. Gyakorlati bírói vizsgák 1903-ban. MJÚ 1904. február 1. (3. szám) 71-72. p. 658 MRT 1891. 1778-1780. p., MRT 1892. 494. p.